Sárospataki Füzetek 10. (2006)

2006 / 1. szám - COETUS

1-adányi Sándor November 1-jén a Budapesti Református Teológiai Akadémia Dís2termében a református egyház lelki és szervezeti újjáépítésére Or­szágos Intézőbizottság alakult, amely mindjárt megalakulásakor min­denekelőtt kifejezte azt a meggyőződését, hogy a magyar református egyház zsinata és egyetemes konventje törvényes elnökének ma is dn Ravasz László püspö­köt tartja, aki ezekről a tisztségeiről csak politikai kényszer hatására volt kénytelen lemondani. Az Intézőbizottság ugyanígy megállapította, a dunamelléki református egyházkerület törvényesen megválasztott főgondnoka dr. Kardos János, aki annak idején a szavazatok abszolút többségét elnyerte, de akit tisztségének gyakorlásában azon a címen akadályozott meg a poli­tikai hatóság, hogy „dr. Ordass Lajos evangélikus püspök védőügyvédje nem lehet református egyházkerületi főgondnok”. Az Intézőbizottság ezután „felkérte Ravasz László püspököt, hogy Kardos János főgond­nokkal együtt a magyar református egyház legfelsőbb irányítását vegye át... ” Ra­vasz László erre nem vállalkozott. Az adott körülményeket mérlegelve, a kényszerítő szükség hatására „... vállalkozott arra, hogy addig is, amíg a zsinat és a konvent törvényes elnökei Budapesten a vezetést ténylegesen gyakorolhatják, a református egyház lelki irányítását átvesz} Kardos Jánossal és Kap Lászlóval együtt. ”23 24 2S - Tehát Ravasz László és Kardos János nem „fog­lalta el” a püspöki vagy főgondnoki széket, amiről aztán nem is kellett őket lemondatni, vagy nekik lemondaniuk, tevékenységüket „törvényte­lennek nyilvánítani”, ami csupán a győztes hatalom túlbuzgó állítása volt. A Megújulási Mozgalom lemondásra szólította fel a kompromittált egyházi vezetőket. A lemondások sorra érkeztek, olvasásuk igen érdekes és tanulságos. A „pillanat hatása alatt” sok olyan eseményt és adatot is tartalmaznak, amelyek más körülmények között nem kerülhettek volna mások tudomására. - (Ezek nagyrésze már ismert, publikált, de van né­hány, amelyet ma sem lehet még közzé tenni, mert „A személyiségi jo­gok védelméről” szóló törvény, annak egy bizonyos értelmezése szerint „személyiségi jogokat” sért!)24. Ravasz László 1956. november l-jén rádiószózatban fordult az or­szág népéhez („A magyar reformátusok szava”)25, rendre, higgadtságra, nyugalomra intette a lakosságot. November 13-án körlevelet intézett a 23 Az Országos Intézőbizottság határozatait a Reformáció közölte. 24 Farkas József és Kiss Roland lemondó levelét közölte Pap László: Tíz év és ami utána következett 1945-1963. c. kötetben. Péter János lemondó levelével először Kun László foglalkozott: "Péter János bűnbánó lemondó levele püspöki székéről '56-ban" címmel (Nemzetőr [München], X/1965/182/2. p.; majd Ordass Lajos: Önéletrajzi írások folytatás (Bern, 1987, 608-612. p.) teszi közzé, végül Tibori János: A Tiszántúli Református Egy­házkerület története 1944-1957 (Debrecen, 1995. 359-361. p.). - Kiss Roland írt 1956. december 8-án egy másik, lényegesen hosszabb levelet is, amelyben nem vonja vissza lemondását, hanem igen sok tényt tár fel a református egyház 1948/49-1953-1956 közötti évekből, amely azonban a benne foglalt adatok miatt "egyelőre nem időszerű"! 25 Ravasz László rádiószózatát a Reformáció című lap közölte, majd a lapot teljes terje­delmében újraközölte a Confessio 1989. 3. száma. 14

Next

/
Thumbnails
Contents