Sárospataki Füzetek 10. (2006)
2006 / 1. szám - COETUS
A MORE AZ 1956-OS ESZTENDŐKBEN egyelőre érintetlen.) - 1951-ben felállították az Állami Egyházügyi Hivatalt (ÁEH)13. Ennek elnöke június 17-én két kiválasztott egyházi vezetőszeméllyel közölte, hogy' a református egyház milyen feladatok előtt áll (diakonissza szervezetek megszüntetése; egyházi földek felajánlása [amely illetményföldeket az 1945-ös földreform még az egyház kezén hagyott]; a kislétszámú gyülekezetek csoportosítása [bokrosítás]; a teológiai akadémiák összevonása; egyházkerületek összevonása)14. Az immár - minden szempontból - teljesen átalakított-átalakult konvend elnökség magáénak fogadta el vallotta - a „feladatokat”, s mint saját, új „teológiai” „felismerést” hirdette és intézkedett annak szellemében15. (A megszüntetett sárospataki és pápai teológiai akadémia hallgatói nem egykönnyen fogadták el a felsőbb döntést, megpróbáltak mindent (pl. az „exodus”-t is) a teológiai akadémiák visszaállítására - az adott körülmények között: eredménytelenül16. Nem vezetett-vezethetett máshová Barth Károly 1951. szeptember 16-i igen kemény hangú levele sem!) - 1952-ben bekövetkezett az ún. „egyezmény”- ben meghagyott gimnáziumok (az evangélikusok is!) (természetesen gondos, kellő „előkészítés”, nyomás után) „felajánlása” az államnak17. - 1950- től egyre erőteljesebben folyt a harc a mezőgazdaság „fejlesztéséért”, vagyis a Termelőszövetkezeti Csoportok (TSzCs) szervezéséért, a kulákok ellen, valamint a „klerikális reakció ellen”. A református egyház hamarosan bekapcsolódott és készségesen vett részt ebben: a „tagosítást”, a TSzCs-k szervezését „mintaprédikációkkal” „segítette”. A lelkipásztorok zöme azonban világosan látta, hogy a paraszti tömegeknek, egyháztagjaiknak, az egyházat - emberileg - fenntartók gerincének; a jobbmódú, és a közép- sőt a kisparasztoknak ezeket a „prédikációkat” nem mondhatják el. Egyrészt mert azok nem Istentől, hanem egészen máshonnan „ihletettek”, másrészt, mert azok még jobban elidegenítették volna őket az egyháztól, pedig akkor még sokan támaszt reméltek az egyháztól, vigasztalást kerestek az Isten Igéjében. Természetesen a megtagadók ellen megindult az eljárás mind az egyházhatósági, mind az állambiztonsági és rendőri szervek részéről (Fekete Péter és Kovács Tibor tiszántúli segédlelkészek esete közismert, de nem voltak egyedül). - 1951. június 17-én megjelent a belügyminiszter rendelete 13 Az ÁEH felállításáról szóló deokumentumokat 1. Iratok az igazságszolgáltatás történetéhez I. Bp. 1992. 322-324. p., Balogh Margit: Egyházügyi hivatalok (História, 1991. 5-6. sz.); Ólmosi Zoltán: Proletárdiktatúra és egyház, 1951. Az Egyházügyi Hivatal létrejötte (História, 1991. 5-6. sz. dokumentummal). 14 Ladányi Sándor: Vázlatos történeti áttekintés... '5 U.o. 16 U.o. Barth Károly levelét kivonatosan többen közölték, így pl. Ordass Lajos: Önéletrajzi írások folytatás, Bem, 1987. Szerk. Szépfalusi István, 830-831. p. - teljes szövegközlés eddig nem történt, még kevésbé Bereczky válaszai és további levelezésükről publikáció. - A kérdést röviden tárgyalja Ladányi Sándor: Vázlatos történeti áttekintés... 17 Az egyezmény által még egyházi kézen hagyott iskolák "felajánlásá"-nak körülményeit, dokumentumait tárgyalja: Ladányi Sándor: Vázlatos történeti áttekintés..., valamint Szentimrei Mihály: Adalékok a Sárospataki Református Kollégium XX. századi történetéhez, (A Magyarországi Református Egyház története 1918-1990. c. kötetben). 11
