Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kozma Zsolt: A Vizsolyi Biblia hagyatéka és örököseinek kötelezése
A Vizsolyt Biblia hagyatéka és örököseinek kötelezése fordítások szavait, szófordulatait, másfelől rögzítette korának szókincsét, népének beszélt nyelvét. Az Elöljáró beszéd végén ez olvasható: „Az fordításban éltünk az mennyire lehetett tiszta igaz Magyar szóval, idegen szólásnak módgyát nem követtük, sőt inkább az, mi darabosnak tetszett, hogy az Sidó vagy Deák szólásnak módgyában, annak is kimondásában az Magyar nyelvnek szólásának módgyát követtük.” A „tiszta igaz magyar szó” kifejezést szabad nekünk magunkra nézve általánosabbnak, átfogóbbnak értenünk, mint ahogyan a szöveg összefüggésében előfordul. Helyénvalónak tartjuk, hogy az újabb bibliafordítások követik az éppen beszélt nyelvet, s nem akarjuk a kortárs bibliafordítók érdemeit csökkenteni, de számon kérhetjük tőlük jó néhány szép magyar szavunkat, olyanokat, amelyek a Vizsolyi Bibliából átjöttek egészen az 1908-as revízióig, de amelyeket az 1975-ös fordítók jónak láttak prózaibb, érthetőbb (?) kifejezésekkel helyettesíteni. Ezzel magyar nyelvünk vesztett változatosságából, szabatosságából és zeneiségéből is, s ilyen szavakról, mint gyalom, hurit, kecele, lazsnak, susárol, varsa szótáraink már nem is tudnak. Kár. A 20. század elején ezek még éltek magyar népünk nyelvkincsében, egyesek nem csupán nyelvjárási szinten. Közülük érdemesnek tartok felsorolni a Vizsolyi Bibliából egypá- rat, kizárólag olyanokat, amelyek az 1908-as revideált kiadásban még megvoltak, de az újabb fordításokból már hiányoznak.10 A boglár a héber, illetve a görög szövegben foglalatot jelent, ötvösvagy takácsmesterséggel kapcsolatos szó. Károli így is ismeri (2Móz 28,13.14.25), vagy az „aranyba foglalva” kifejezéssel adja vissza (2Móz 39.6.13.16) . A boglár szó „őse” az ófrancia boucle, a német Buckel, az erdélyi szász Boglarchen. A 16. század elején drágaköves, fémveretes gomb, díszcsat, illetve később, Apáczainál, hüvely. A 19. században a székelyeknél még eszterágnak (is) nevezték a gólyát. Károli a héber szót mind a hat ószövetségi előfordulásnál (némi betűeltéréssel: eszterág, esztrag, eztrag) így fordítja, s a revideáltban is így olvasható. A szó először az 1395-ös Besztercei szójegyzékben jelenik meg, ahol a szláv strak (a német Storch-ból) olvasható. A gyalom szó a Vizsolyi Bibliában három ószövetségi (Hab 1.15.16.17) és egy újszövetségi (Mt 13,47) helyen fordul elő, s 1908-ig minden bibliafordítást túlélt. Majd az értelmesebbnek és közforgalmúbbnak (?) látszó kerítőhálóval helyettesítették. Az új fordításban még az is megesik, hogy a megfelelő héber szót egyszerűen hálóval (például Mik 7,2) adják vissza, ami éppenséggel megszűkíti a szó jelentését. Ősi szavunkat az ótörök (jilim), a tatár (jälem), vagy a vogul (jalem) nyelvből vettük át, s először a Kolozsvári glosszákban (1550) szerepel. 10 Több mint húsz évvel ezelőtt egypár ilyen elfelejtett kifejezésről már írtam. Vajon érted- e, amit olvasol? 'Református Szemle 1983. 192-200, 279-284, 392-395, 469-472, 1984. 34— 37. 133
