Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Horváth Krisztina: Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában
Protestantizmus Magyarországon a felvilágosodás korában szervezetük nem volt tökéletes, változásokat a zsinat működésétől vártak, melynek engedélyezéséért az uralkodóhoz folyamodtak. I. Ferenc uralkodásának utolsó tíz évében összehívta az országgyűlést. A reformországgyűléseken az alsóház protestáns és katolikus tagjai felléptek a már sokat emlegetett 1791. XXVI. törvénycikk részrehajló intézkedései ellen. Teljes vallási egyenlőséget és viszonosságot biztosító törvényeket akartak. Az 1825-ös országgyűlés nem bocsátkozott a sérelmek vizsgálatába, csupán annyit kért a királytól, hogy engedélyezze a protestáns teológiai hallgatóknak külföldi egyetemek látogatását. A király ehhez hozzájárult és egyéb, kisebb jelentőségű ügyekben is előzékenynek bizonyult. Az ország- gyűlésen külön törvényben rögzítették, a protestánsok, a görögkeletiek és a római katolikusok közötti vegyes házasságokból eredő válóperekkel kapcsolatos bírósági eljárás kidolgozásának szükségességét.12 A 1830-as országgyűlésen ugyan már foglalkoztak a vallási sérelmekkel, de a kolerajárvány közbeszólt és az országgyűlés feloszlott. A korszakban soron következő 1832-1836-os rendi gyűlésen az alsótábla elfogadta azt a javaslatot, amely hatálytalanította volna a protestánsokra nézve a hátrányos megkülönböztetéseket a reverzáliskényszer tekintetében, illetve elengedte volna a kötelező vallásoktatást a protestáns egyházba áttérni szándékozók számára. Mivel a felsőtáblán többségben volt a katolikus arisztokrácia és hierarchia, ezért a javaslat megbukott. Az 1839-1840. évi tanácskozás alkalmával egy a korábbihoz hasonló törvényjavaslatot már mind a két tábla elfogadta. Az udvar mégis megakadályozta azzal a kifogással, hogy V. Ferdinándnak (1835-1848) a törvény szentesítése előtt ki kell kérni a pápa véleményét a reverzális kérdésében. XVI. Gergely pápa elrendelte Magyarországon, hogy a római katolikus papság csak tudomásul veheti a reverzális nélküli vegyes házasságokat, de meg nem áldhatja azokat. Ez országszerte óriási felháborodást váltott ki, és a közvélemény csak akkor nyugodott meg, amikor 1843- 1844-es országgyűlés törvényesen védelmébe vette a protestánsokat. Kimondták, hogy senkinek nem vitatható a vallási hovatartozása, aki tizennyolc éves koráig protestáns nevelést kapott. Vegyes házasságok esketése már protestáns lelkészek számára is megengedett volt, továbbá megengedett volt a protestáns egyházakba való szabad áttérés is. A törvény tehát megszüntette a legfontosabb egyenlőtlenségeket, de a protestánsok formális egyenjogúságot csak 1848-ban kaptak. 1841-ben Péchy Imre halálával (ő volt a konvent egyedüli elnöke) újra feléledt a hierarchia és a kyriarcha harca. A két párt nem jutott közös álláspontra, abban a kérdésben, hogy egyes vagy kettős elnökség alatt tartsák az egyházkerületek közös konventjét. A probléma megoldásától 12 Fazekas Csaba: Válogatott források és irodalom a vegyes házasságokkal kapcsolatos belpolitikai vita történetéhez a reformkori Magyarországon, In: Gesta, 1998. 1. sz. 97
