Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Hős Csaba: A tengerentúli homiletika néhány hangsúlyos pontja
A TENGERENTÚLI HOMILETIK A NÉHÁNY HANGSÚLYOS PONTJA Érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy mi magunk hogyan írnánk le saját igehirdetői tevékenységünket, hiszen ez segíthet megtalálni szószéki hangunkat, önazonosságunkat. Mi az igehirdetésünk? Kiáltó szó a pusztában, vagy halk és szelíd szó az élet viharos tengerén? Mi az igehirdetésünk? Rohanó hírnök sürgető üzenete, vagy a bölcselő csendes tűnődése? Talán érdemes mindezen elgondolkodni, mert így újraértelmezhetjük igehirdetői szolgálatunk célját, értelmét és habitusát. Végezetül, had említsek meg egy érdekes igehirdetői kezdeményezést, mely kilép a templomi igehirdetés konvencionális keretei közül. Ebből, egy nagysikerű könyv is született, The Word on the Street címmel két adantai teológiai professzor, az újszövetséges Stanley P. Saunders és a homiletikával foglalkozó Charles L. Campbell tollából. Mindkét teológiai professzor évek óta, mintegy mellékállásként, szolgálatképpen lelkes híve Atlanta négymilliós metropoliszában a hajléktalanok közti szolgálatnak. Hétvégéiket hajléktalanok között töltik átmeneti szállásokon virrasztva, sőt saját otthonaikban ún. “open house” napokat tartanak, ahová bárki betérhet a nagyváros szegényei és nyomorultjai közül egy-egy jó szóra és egy-egy tál ételre. (Mindketten családos emberek.) Azonban néhány esztendő komoly szolgálata után is kétségbeesve konstatálták a tényt, hogy lehetetlen hajléktalanokat templomi alkalomra, igehirdetésre becsalogatni. Végiggondolták a dolgot, és arra a lépésre szánták el magukat, hogy ők mennek ki az utcára igét hirdetni. Miért ne tehetnék meg ők, ha megteszi száz és száz rajongó szekta. Az elmúlt évezredekben is számos igehirdető szakított már az intézményes egyház konvencióival. Kezdve a prófétáktól, Krisztuson át az apostolokig és az igehirdetés történetének számos nagy- jáig sok homiléta lépett már ki a templomi igehirdetés kizárólagosnak hitt keretei közül, és hirdette az igét templomok előtt, tereken és utcák szegletein. Bár hihetetlen, de komoly sikerek koronázzák tevékenységüket, sőt utcai igehirdetéseik, - mint leírják - pozitív módon hatnak vissza gyülekezeti igehirdetésükre, sőt segítenek átgondolni elvi homiletikájukat. Csak néhány dolgot emh'tsünk tapasztalataik összegzéseképpen, mely talán bennünket is ösztönözhet arra, hogy az evangéliumhirdetésnek új formáit és kereteit megtaláljuk. Az utcán nincs ott a szószék és a kegyes hívek által nyújtott meleg biztonság. Ott csak Isten van jelen igéje és Lelke által, valamint az igehirdető szava, mely azonnal konfrontálódik a világ realitásával. Az utcai igehirdetésben az evangélium publikus, mindenki számára nyilvános jellege azonnal konfrontálódik az átlagos amerikai protestáns igehirdetéssel, mely a keresztyén hitet gyakran a privát szférába tartozónak tartja. Az utcai igehirdetésben megszűnik a felszentelt lelkipásztorok exkluzivitása és olyan inkluzív alkalom születik, mely Isten színe elé helyez minden jelenlévőt. Az utcai igehirdetés kihívás a domináns kultúra számára, melyben a konvenciók szerint nincs helye fanatistáknak. A liberális amerikai kultúra intoleráns a fanatistákkal szemben, pedig az Ige 87
