Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - OKTASS, HOGY ÉLJEK! - Kiss Endre József: "Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság"
Oktass, hogy éljek Kiss Endre József „Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úrnak Lelke, ott a SZABADSÁG.” (II.KOR.:3,17.) Születésnapjaink — egyházé, gyülekezeté, szabadságunké, belső emberünké — egyformán pünkösdi ünnepek. Pünkösd ott van, akkor van, ahol és amikor a Lélek munkálkodik. Az Úr pedig Lélek, aki a Szentháromság Isten harmadik személye, aki valósággá teszi a hitben járóknak a feltámadott Úr Jézus Krisztus közösségét, aki összekapcsol bennünket Istennel és egymással. Aki feladatot ad és alkalmassá tesz a feladat elvégzésére; aki szolgálatra indít és lelki ajándékokkal ruház fel. ; A Szentlélek ünnepén emlékezhetünk ezekre az indításokra, ezekre a „születésnapokra” mint a keresztyénség, az egyházunk, a gyülekezetünk, a lelki közösségünk, az új emberünk születésére. De igazi ünnepünk akkor van, ha az emlékezés élménnyé, eseménnyé változik. Egyházunk, gyülekezetünk, szabadságunk örökkön időszerű titka: ahol az Űr Lelke, ott a szabadság. A hitben való emlékezés a Lélek által szabaddá tehet. Isten gyermekei csak szabad emberként lehetünk. Mindenek előtt arra a belső szabadságra kell eljutnunk Jézus Krisztus által, ami diadalt arat a bűn, a farizeizmus, az elmúlás megkötözöttségei fölött. Minél inkább engedelmeskedünk a Lélek vezetésének, annál szabadabbnak tudhatjuk magunkat. A modern ember számtalan rabságából egyedül a Lélek vezet minket királyi szabadságra. Ebben a szabadságban még ott is, ahol az emberi lehetőségek véget érnek, várhatunk csodákra. Mert ami a céltévesztett, elidegenedett, adósságaiba fulladt, kiábrándult, csalódott, hinni semmiben, senkiben nem tudó embernek leheteden, az a Lélek által lehetséges: - istentelenek megtérése, betegek gyógyulása, erkölcstelenek megjavulása, jellemhibák levetkezése, haragosok összebékülése, egymás elfogadása, ellenségünk szeretete, korlátáink meghaladása, reménytelen ügyek felkarolása, lelki halottak feltámadása — mind, mind a Lélek munkái, aki nélkül semmilyen érvényeset, maradandót nem cselekedhetünk. Természetesen föltehetjük a kérdést: - miért sodródunk az egyre élettelenebb, lelkedenebb, szabadság és csodák nélküli világban? Ez előtt azonban azt is meg kell kérdeznünk: - nem tagadtuk meg, nem vetettük meg, nem oltottuk meg Isten Szendéikét? Lélek szerint jártunk, vagy test szerint? Testünk, életünk a Szendélek temploma? Elfogadtuk a Lélek vezetését akkor, amikor egyházunk küldetésének és saját rendeltetésünk5
