Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
AZ EGYHÁZI ELIT Aligha szorul különösebb bizonyításra, hogy az egyház — sőt az Egyház! -elsőrendű érdekét a minden vonatkozásban erős, kiválóan felkészült —talán így is mondhatjuk: "ütőképes" elit szolgálja. Olyan elit, amely a — korábban már bőven részletezett három — tehát: értékteremtő, iránymutató és közvetítő — feladatát kitűnően, kifogástalanul ellátja. Mindezek előrebocsátása után most már kérdés: vajon a magyarországi egyházak elitjének jövőképe milyen állapotban van? Közelebbről: állítható-e, hogy jelenlegi helyzete és állapota az imént ideálisnak és optimálisnak minősített képpel azonosítható és ezért a jövőkép felvázolása ezúttal az adott helyzet tudomásulvételére szorítkozhatik csupán? A válasz — mint minden efféle „költői-szónoki" tudakozódásra — persze az egyedül helyes „nem" lehet. És most bizonyára csábítónak látszik a „nem” mögött húzódó tények, adottságok valamiféle oknyomozó eljárás rendjén lehetséges feltárása, vagy az elitek tevékenységének egyfajta minősítése, nyomukban aztán a logikusan következő — „ítéletmondás. ” Ám ezek egyikére még csak kísérletet sem teszünk. Az írás szavait idézzük: „mert az idők gonoszak. ” Negyven-ötven évi terjedelemben azok voltak és csak a Mindenható különös kegyelme adott erőt és módot arra, hogy az egyház elitjei az említett hármas feladatukat — úgy-ahogy — elláthatták. Megvalósításuk helyett olykor még egyszerű „átgondolásuk”is kockázatos volt. A világi elem állapota A jövőképpel való foglalkozás tehát szükséges. Egyházak és elitjeik oldaláról a meglévő adottságokat — mint nyilvánvaló értékeket - tudomásul véve azokat a jellegzetes, ám lényeges hiányosságok pótlását tartva fontosnak, amelyek ezen a képen a legfeltűnőbben mutatkoznak. Ezért elsőrenden is az egyházi elitek világi tagjainak hiányzására. Abból a különleges - megjelenésében nem mindennapi — tényből kell kiindulnunk, hogy az egyházi elitjeink „létszámában" az egyházhoz hűséges, hitvalló világi elem nincs jelen. Pontosabban: alig-alig mutatkozik, és ha mégis, jelenléte eset- és alkalomszerű, egyáltalán nem mutatja az elithez- tartozás jeleit. Magatartásán szinte mi sem jelzi, hogy az egyház elitjének tagja lenne. Sietünk nyomban leszögezni: nem arról van szó, hogy az egyházigazgatásban — legalsóbb és legfelsőbb fokon — a világi egyháztagok ne lennének jelen. Mert valóban jelen vannak. Protestáns oldalon a paritásnak megfelelően a lelkészi elemmel azonos mértékben. Katolikus oldalon — a Codex Iuris Canonici rendelkezéseihez képest — már jóval szerényebb elosztásban, egyházközségi szinten jelentősebben. A hiányzás, a feltűnő" hiányzás ott van, ahol a világi elem nem vesz részt abban a hármas irányú feladat — ellátásában, amelyet a lelkészi réteg a maga teljességében végez. Az elit lelkészi rétege valóságos egységes „tömb"-ként működik, a világi oldal viszont — közönséges szóhasználattal: - szinte sehol sincs. Mondhat51
