Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
Novak István elit, mint jelenség, elválaszthatatlan módon a társadalomhoz van kötve, ebből a kötöttségből értelemszerűen következik létének és mozgásainak sokfelé irányuló „partneri^álódása”. Másképpen fogalmazva: az a mellőzhetetlen összefüggés — elvbeli természetéből következőleg — az elitet kapcsolatkialakításra, kapcsolattartásra utasítja. Össztársadalmat és más eliteket egyaránt célba véve. A közvetítés felöleli a figyelmet, bizonyos jelzésbeli kötelezettséget és sajátos egyensúlybiztosítást is. Az elitek legtöbbjében — persze elsőrenden a gyakorlati, a gazdasági, a forgalmi és a politikai elit tevékenységében — mindig jelen van egyfajta sajátos, figyelő aktivitás. Szemben a tudományos, az elvi-elméleti problémákban tevékenykedő elitekkel, ahol ez a figyelem legfeljebb — de itt is csak felületesen — más, „rokon szakmában” tevékenykedő eliteket érinthet. Ez a figyelem többfelé ágazó. Két irányban feltétlenül és kitartó intenzitással. Egyik a társadalom, mint környező adottság, a másik az ebben a közegben létező valamennyi egyéb elit magatartása. Éllel persze ismét csak a „rokon szakma”magatartására, ám általában nem mellőzve az egyéb szakmák viselkedését sem. A környező társadalomra vetített figyelem értelemszerűen és természetesen következik abból a korábban már részletesen feltárt szerepből, amely valamennyi elitre — elháríthatatlan jelleggel — hárul. Ha ezt bármilyen okra visszavezethetőleg nem teljesíti, minden egyébtől eltekintve elitszerepe válhatik kritikussá, kérdésessé. Ami pedig a más eliteket szemmel tartó tevékenységet illeti, ezt — a már említetteken felül — mind saját szerepének jó és hasznos ellátása, mind ennek az elitnek életbeli tevékenysége egyaránt mozgatja, mi több: megköveteli. Ebből a kétirányú figyelemből viszont az is következik, hogy a társadalomban tevékenykedő elitek bizonyos jelzései feladatokat is teljesítenek. Ismét vagy általánosságban, vagy egy-egy konkrét elitet megcélozva. Módozatai a legkülönfélébbek lehetnek. így: általános, egészen tág keretekbe öltöztetett, fogalmazott véleménynyilvánítástól kezdve a konkrét tárgyakat, esetleg személyeket is megjelölő „adpersonam" akciókig. A közvetítő feladat ellátásának van végül még egy velejárója. Inkább következmény, mint egyenes tevékenység. Röviden: az epyensúlybiztosítás. Az az eszmei igény, amely abból a felismerésből fakad, hogy ha a társadalom elitjei a rájuk háruló figyelő és jelző tevékenységüknek jól és helyesen eleget tesznek, a társadalom egészében sajátos egyensúly jelentkezhetik. Az az állapot, amelyben a célok, a mozgató erők valamennyiben a „helyükön” vannak és az egész társadalom a lenyugodott, de céltudatosan összefogott és ehhez képest „egészségesen” működő egység képét mutatja. Megformálása elsőrenden nem elit-feladat, de megvalósításában az eliteknek döntő szerepe van. Sikerét — minden további részlet ide nem tartozó mellőzésével — az elitekre háruló felelősség mikénti kezelése befolyásolja. Mert ha a társadalmat adott hatalmas tömegként, míg a benne működő 38
