Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Az egyházi elit
Novak István megvizsgáljuk, bizonyos általánosnak mondható jelenségekkel találkozhatunk. Itt van mindjárt a szellemi /tudományos/ és anyagi /materialis/ értékek egymáshoz igazodó viszonya. Anélkül, hogy e kapcsolat rendjén az emberi szellem /alkotókészség/ bármiféle — szinte beláthatadan hosszadalmasságokra vezethető — elemzésébe belemerülnénk, röviden csak arra utalhatunk, hogy az emberi mozgások, megnyilvánulások egészét — adott esetben annak beteges, tehát indokoladan elmaradását is — az ember szellemi adottságai alapozzák és irányítják. Ebben a mechanizmusban a tudatos gondolkodás és képzelőerő mellett az intuíció is szerepet kap. Előbbi, mint az emberi agy- és idegrendszer ha lehet így mondani: természetes terméke, míg az utóbbi, >rA tudattalan intelligencia, amelynek révén elmélkedés vagy következetés nélkül jutunk ismeretbea villanás, amely a tudatos gondolkodás és a képzelőerő között érintkezést teremt. ”* Mindezzel azt kívántuk hangsúlyozni, hogyha az elitek szellemi /tudományos/ és anyagi értékteremtő szerepét, sőt e kettő kapcsolatát vizsgáljuk, világosan kitűnik a szellemi /tudományos/ értékteremtés sajátos elsőbbsége. Mert gondolkodás vág intuíció — olykor e kettő egüttese — nélkül nincs szellemi értékteremtés, nincs szellemi érték. A materiális értékek mindegyike ennek terméke. Ha éppen példához ragaszkodunk: ott van a relativitás einsteini elmélete, és ott van az erre is alapított űrkutatás minden anyagi adottsága. Vagy Newton tudományos megállapításai és az ember gyakorlati mozgásainak minden, ma praktizált vetülete. Iránymutatás Az elitekre háruló szerep másik fontos tulajdonsága az iránymutatás. A társadalom tevékenységének mind tartalmát, mind mozgását egyaránt átfogva. Mintegy természetes jelleggel, hiszen az elit — amint látjuk — maga is társadalmi termék, az adott társadalommal szerves kapcsolatot tart, amiből értelemszerűen következik, hogy létezése nem maradhat hatástalan az őt körülvevő közegben sem. Persze — és ezt különösen hangsúlyoznunk kell — ez az iránymutatás, irányítás — néhány kivételtől eltekintve — soha nem valamiféle hangos szólamokban, vagy bármiféle önreklámozásban jelentkezik. Ellenkezőleg: az elitre általában jellemző csendes, szerény, minden hivalkodástól mentes attitűdökben. Különösen, ha e munka az adott elit szellemi /tudományos, kutató/ tevékenységével kapcsolatos. Már pedig ha ez így van, akkor mégis hogyan beszélhetünk ennek az — alapjában véve zárkózott, illetve elzárkózó — elitnek bármiféle irányító tevékenységéről? A feleletet két tényező fogalmazza: egyik az elit és a társadalom szoros kapcsolata, a másik az a — korábban már vázolt — mozgatóerő, amely az elitet szükségképpen arra ösztönzi, hogy nézeteit /kutatásait/, tehát az általa elért eredményeket időről-időre a világ tudó- 4 4 Selye János: Álomtól a felfedezésig. Bp. 1967. 80.p. 36
