Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - MÚLTUNK - Fehér József: Cs. Szabó Lászlóra emlékezve
Fehér József CS. Szabó Lászlóra emlékezve Tisztelt Emlékezők, Kedves Barátaim! S záz éve született Cs. Szabó László. Most eljöttünk ide a sírjához, azzal a szándékkal, amit egy régenvolt pataki diák, Kazinczy Ferenc láttató szavakkal fogalmazott meg, s amelyet a sötétedő őszi estén ideillőnek tartok idézni: „És mégis Patak, minden fogyatkozások mellett, mely fiakat nevele már akkor is! Mert a tanulás inkább függ a tanító szorgalmától, mint a tanítóétól; mert Pataknak húszezer kötetnyi bibliotékája van, s a könyvek a tanúlók szobáikba is kiadattak, mert igyekszelgyertyát gyújt a másika gyertyájánál. Ezt a fényt, ezt a lángot, ezt a világosságot szeretnénk ma is átvenni, továbbvinni Cs. Szabó Lászlótól. A szellem napvilágát — ahogy Petőfi mondta —, kívánjuk mi, igyekvő mai utódok, átörökíteni, újra gyújtani az O gyertyájánál ezen a hűvös, ködös, alkonyi őszi esten. Az író ugyanis a pataki gyűjtemények hatalmas könyvtári anyagát végrendeletével még legalább tízezernyi kötettel gazdagította. A hagyaték pontos számbavétele azóta megtörtént. Pontos adatokkal szolgálhatnak erről a könyvtár munkatársai. Én csak két szemtanút szeretnék megszólaltatni ez ügyben, olyanokat, akik még láthatták az író londoni otthonában ezt az impozáns gyűjteményt. Vajda Miklós írja: „Többször jártam londoni kis házában, amely a leggazdagabb magyar magánkönyvtárak egyike, a csodás metszetgyűjteményről nem is beszélve.” Előbb a lakásához tartozó garázst rendezte be könyvtárszobának. Vendégeinek néha ezzel nyitotta meg ajtaját: íme az autóm! — Könyvtárszobája, és az utolsó évekre a felső szint szobáinak minden sima felületét elborító zsúfolt könyvespolcok látványa nagyobb élményt jelentett minden ottjárónak, különösen ha magyar volt, mintha a legdivatosabb márkájú autót látta volna. A másik szemtanú, Czigány Lóránt, akivel Cs. Szabó László éveken át szinte napi kapcsolatban volt, így ír erről: „Az 1970-es években, amikor az angol nyelvű irodalomtörténetet írtam, majdnem mindennap beszéltünk telefonon. Borzalmas nagy könyvtára volt, tele a polcok roskadásig, és volt középen egy magas hegy, ahol egymás tetejére rakta a polcra nem férő köteteket. Ha keresett valamit, egyszerűbbnek tartotta felhívni engem, hogy vegyem elő, ne kelljen neki kiásni a kérdéses művet.” — Ez a megbecsülhetetlen értékű könyvtári anyag világíthat ma a sárospatakiaknak, és minden kutatónak, irodalomértőnek. „Minden út Rómába vezet, s amelyik nem, az Shakespearehez” — fogalmazta meg Cs. Szabó László egyik szép esszéjében. Mert három 112
