Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Oláh Tímeaq: A templomszenteléstől a szerencsejátékokig
A TEMPLOMSZENTELÉSTŐL A SZERENCSEJÁTÉKOKIG ik életmódját és kultúráját gúnyoló megjegy2ések. A magyar fiatalok egyszerre szégyellni kezdték származásukat, s ahogy némi önállóságra tettek szert, nyomban hátat fordítottak szüleiknek és etnikai hovatartozásuknak, elhagyták egyházaikat és szervezeteiket, sőt sokan a névváltoztatás mellett döntöttek.314 Az újonnan bevezetett amerikai oktatási törvény értelmében az iskolák a magyar nyelv oktatására mindössze napi egy órát fordíthattak, s az osztályok méretét is csökkenteni kellett.315 Ilyen körülmények között csak a nagyobb egyházak tudtak iskolát fenntartani, s a kisebbségi nyelv oktatása és a kultúraközvetítés lassan kiszorult a tantervekből. Az egyházi iskolák ekkor megpróbálkoztak az iskola utáni és nyári nyelvoktatással, de még ekkor sem rendelkeztek megfelelő tankönyvekkel és segédeszközökkel az eredményes munkához. E kérdés megfontolása végül egy nagyobb ívű magyar kormányprogram, a Magyarok Világkongresszusa része lett. A kongresszust 1929-ben rendezték meg Budapesten azzal a céllal, hogy a világon szétszóródott magyarság életét megvizsgálják és segítsék. Az eseményen az amerikai magyarság minden jelentősebb szervezete képviseltette magát. A találkozón külön figyelmet szenteltek a magyar lelkészek és papok, valamint az egyházak nemzetmentő munkájának, s a gyermekek oktatásának, tanítóval és taneszközökkel való ellátásának. A kongresszus tervei közül számos megvalósult, többek között a tanítók és oktatási eszközök biztosítása, a fiatalok attitűdjének megváltoztatásához ez a változás azonban még nem volt elegendő. És ehhez társult az amerikai gazdaság összeomlása és a nagy gazdasági világválság.316 Az 1930-as évek egyházi beszámolói sorra a taglétszám rohamos csökkenéséről írnak, a munkanélküliség nagyarányú emelkedése és az első generációs magyarok elhalálozása miatt.317 Mivel a bevándorlók mintegy fele ekkor még nem szerezte meg az amerikai állampolgárságot, nem részesülhettek a kormány támogatásában sem. A legnehezebb helyzetbe mégis azok a szervezetek kerültek, melyek a bankok bezárásával elvesztették megtakarított pénzüket. Számos egyházközség és parókia tartozott az 1920-as évek folyamán templomépítésre felvett kölcsönökkel, amit ha képtelenek voltak kifizetni, be kellett zárni a templomot, s eladni a benne lévő használati és értéktárgyakat. „Csak a képek és az Arpádház virágának emléke maradtak”, írja a pittsburghi Szent Anna templommal kapcsolatban Török István.318 A források szintén beszámolnak iskolák bezárásáról 314 PAPP, Susan M.: Hungarian Americans, 245. p. 315 FEJŐS, Zoltán: A chicagói magyarok két nemzedéke, 1890-1940. Budapest, Közép- Európa Intézet, 1993., 168. p. (továbbiakban: Chicagói magyarok) 316 KRISZTICS, Sándor (szerk.): A Magyarok Világkongresszusának Tárgyalásai. Budapest, A Magyarok Világkongresszusa Központi Irodája, 1930, 35. p. és FEJŐS, Zoltán: Chicagói magyarok, 169-170. pp. 317 AMRE Album. II. rész — i 318 TÖRÖK, István: Katolikus magyarok, 257. p. 101
