Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: Zoványi Jenő (1865-1958)

Csohány János

Kedvező helyzetben vagyunk Zoványi műveinek áttekintése terén, mert halála előtt önmaga összeállította saját nyomtatásban megjelent művei bibliográfiáját, az Egyháztörténet 1959. évfolyamának 1-2. számában megjelent (118-131. p.). Ez a bibliográfia 791 tételt tartalmaz. Nehézséget az jelent, hogy a Theologiai ismeretek tára című lexikona egyes füzeteit olykor egy tételnek veszi, máskor fölsorolja az ott szóban forgó füzete címszavait. Zoványi bibliográfiájának kezelése roppant egyszerű, mert a megjelenés időrendjében szerepelnek az írásai függetlenül azok tartalmától.

1884-ben Karausz Jenő néven kezdett publikálni a Sárospataki Lapokban. Akkor tizenkilenc éves volt. 1887-ben jelent meg Tanulmányok a magyar protestáns egyháu* és irodalom történetéből címen első könyve. A huszonkét éves ifjú mondhatni az egyháztörténetíró teljes fegyverzetében lépett pástba. Több neves egyháztörténészt igazított ki, cáfolta bizonyos állításaikat és kíméleden kritikát gyakorolt azok véleménye felett. Tehette, mert neki cáfolhatadan adatai voltak azokra, amiket áhított. Később a fáradhatatlanul kutató Zoványi egyaránt publikált részkutatási eredményeket, monográfiákat, szintéziseket. A pozitivista történetszemlélet mindenek feletti adattisztelete mellett a szintézisre való képesség sem hiányzott belőle. A magyar protestantizmus egyháztörténete volt Zoványi igazi munkamezeje, amelyet azonban ő mindig az egész magyar történelem struktúrájának részeként szemlélt. Otthonos volt az egyetemes egyháztörténetben is és külföldről történt hazatérése után megírta két tanulmányát a coccejánizmusról (Coccejus és theologiai rendszere Protestáns Szemle 1890. 78- 104. p. ésZl coccejanismus küzdelmei Németalfóldön, uo. 1890. 241-266. p.)

A felekezeti keretek között mozgó egyháztörténet létjogosultságát tagadta Zoványi. „Az én egyháztörténetírói irányom — írta Zoványi — kezdettől fogva az volt, hogy semmiféle felekezeti elfogultságnak, semmiféle felekezeti szempontnak, és érdeknek ne engedjek tért munkásságomban. Természetesen, hogy nem egyéniségem megtagadása akart ez lenni, s nem is járt vele, hanem tisztán-pusztán az igazságnak pártatlan kutatására és ekként megállapított történeti tényeknek minden tekintet nélküli elfogadására és közzétételére való törekvés.” (Idézi Kathona Géza i.m. 258-259. p.)

A protestantizmus történetét Zoványi Jenő tehát egységben látta. Témaválasztásában a mindenkori hivatalos egyházakkal szemben álló mozgalmakat részesítette előnyben. A reformációt úgy értékelte, mint olyan törekvést, amely a katolicizmussal szemben a szabadságot és haladást képviseli, amelyben a világosság küzd a sötétséggel. Ugyanezzel a dühvei fordult szembe a protestáns ortodoxiával is, akár a coccejánizmusról, akár a puritánizmusról írt. Bár Zoványi a természetfelettinek a történelemben való működését tagadta, mégis kedvvel fordult a puritánizmus felé (Puritánus mozgalmak a magyar református egyházban, Bp. 1911. és Adatok a magyarországi puritánus mozgalmak történetéhez, Adattár, 1911.). A puritánok evangéliumi hitének érzelmi melegségét Zoványi pietista ömlengésnek nevezte és ügyet sem vetett rá, viszont a református ortodoxia elleni harca miatt felkarolta ügyüket és történeti adataikat gon70