Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Csohány János: Zoványi Jenő (1865-1958)
Csohány János is mutatja, hogy Zoványi a katolicizmus helyett a dogmák és szertartások, a hierarchikus tekintélyuralomtól való szabadulás vágyától űzve választotta a dogmakényszertől, hierarchiától mentes, tanszabadságot biztosító református egyházat. Tegyük hozzá, hogy az akkori liberális teológiai irányt követő református vallást választotta, ami akkor volt jellemző a református egyház hangadó köreire. Később ez megváltozott. A hitvallások, az egyházi élet érzelmileg fűtött bibliai normákhoz jobban igazodó korszaka következett, amiben Zoványi már nem találta helyét és részben ebből származtak nem csupán személyes életét megkeserítő harcai, végül félreállítása, de tudományos munkálkodásának korlátozása, energiáinak a tudománytól elvonó körülményei. Liberális teológiai felfogású kortársai kihaltak, vagy perifériára szorultak az egyházi és tudományos közéletben és ő, e felfogás és a pozitivista történetszemlélet utolsó mohikánja falakba ütközött. Ennek ellenére minden tiszteletet megérdemel, mert tovább dolgozott, sőt megtalálta a publikálás módját és felbecsülheteden életművet hagyott hátra kéziratban is. Kéziratban maradt hagyatékából már három tekintélyes könyv jelent meg az utolsó negyedszázadban. A teológia elvégzése után az 1887-88. tanévben teológiai segédtanár és kollégiumi alkönyvtárnok volt Patakon. 1888-89-ben két félévet az utrechti egyetemen töltött ösztöndíjasként. Teológiai felfogása itt nyerte el végső habitusát. A liberalizmus egészen szélsőséges álláspontját tette magáévá. „A holland theologiai liberalizmus egyes kiváló képviselői.. .abszolút értékmérőn tudták megmérni a történelmet, elsősorban az egyéniség szabadságán, továbbá ennek tartalmán, a haladáson, illetve a haladás megnyilvánulásainak tekintett igazabb tudományon és erkölcsisé- gen. Zoványinak korán kijegecesedett egyháztörténeti szemlélete szerint Jézus vallása nem más, mint Jézus követése azon az úton, amelyen az egyéniség szabadságáért, az igazságért és az erkölcsi jóért, ha kell a vértanú haláláig vezet. Ez a ’Jézus vallása’ nem ismert el semmiféle hitvallási vagy szervezeti megkötést. Ez a keresztyénség igazi alakja. Szemben állnak vele minden időben a hivatalos egyházak a maguk hitvallásaival, szervezetével és fegyelmi rendjével. Ezek - igen kevés kivétellel — legfőbb képviselői a meglevővel beérő maradiságnak és az egyéni szabadságot erőszakkal elfojtó türelmetlenségnek és vakbuzgóságnak. A két pólus között tárult fel Zoványi előtt az a távlat, amelyet kitölteni szerinte az egyháztörténetírás célja, azaz felmutatni egyfelől a személyes Jézus vallás útját, amint az többnyire elitéit eretnekségeken, vagy elnyomott haladó mozgalmakban megy át az egyház történetén, másfelől viszont az intézményes egyház magatartását, amely legtöbbször a sötétséget terjesztette és pártolta, akadályozta, hátráltatta az előhaladásért vívott küzdelmeket és lényegében a hivatalos egyháznak hatalmi törekvéseiből, érdekszervezet mivoltából ered.” (Bucsay i. m. 364. p.) Zoványi történetfölfogását és teológiai szemléletét legjobban kifejező művében, A. felvilágosodás története (Bp. 1922) címűben fejtette ki, hogy a Jézus vallása hívei az egyháztörténet során arra törekedtek, hogy szabaddá 66
