Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A gondviselő félelem
A GONDVISELŐ FÉLELEM Megáll a nap a delelőn s dúdolja döngicséli a legeslegnagyobb öröm félelem nélkül élni és ontja ontja sugarát hogy jutna bár egy résnyi oda is ahol nem lehet félelem nélkül élni Máshol ezt azzal egészíti ki, hogy van remény „míg a harmatból egy csöppnyi megmarad” Viseltes siókkal). Uram ki vagy s ki mégse vagy: töredékek halálról és életről Forduljunk most a Halottak napja Bécsben című vershez, amely jól ábrázolja a költő teológiai útkeresését. Több üzenete is van ennek a hosz- szú versnek, nem tudunk most mindegyikkel foglalkozni, ehelyett kiemelünk néhány olyan megfogalmazást, melyek kifejezetten „Kányádi teológiájára” mutatnak rá. A paradoxon magas fokát találtuk nála „a gondviselő félelem”-mel kapcsolatban. Ebben a hosszú versben is hangot ad ennek, amikor azt mondja: Fehér templomokban fehér imádságot hej regő rejtem fekete templomban fekete imát hej regő rejtem fehér templomokban fekete imát hej regő rejtem fekete templomban fehér imádságot hej regő rejtem azt is megadhatja az a nagy úristen Ez a világban lévő jónak és rossznak paradox talánya, mely ott van minden emberi megtapasztalásban, a templomokban és az imádságokban is. A vers néhány sora élénken ábrázolja a háború okozta szenvedéseket, emlékezetünkbe idézve ezzel a magyar háborús költészet más sorait is Radnóti Miklóstól (1909-1944) vagy Pilinszky Jánostól (1921-1981). 11
