Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Rácsokné Berényi Ilona: A "kegyelem" kérdése Reményik Sándor költészetében

A „KEGYELEM” KÉRDÉSE REMÉNYIK SÁNDOR KÖLTÉSZETÉBEN

„Mint egy könnycsepp, mint egy villámcsapás,

Mint a morajló, s meginduló föld,

Mint a megnyíló föld lábam alatt:

Olyan volt.”

(Sóhaj a mindenségért)

Ugyanez a felismerés hatja át az Am\-et is. A Bánat, Betegség, Balszerencse, Nincstelenség (valamennyi nagy kezdőbetűvel!) mindent elsodró árja jelenik meg lelki szemei előtt. Látja a mindenfelől kinyúló, segítségért esdeklő kezeket. Hallja a vészharangok kongását. Rászakad saját nyomorúsága:

„...víztől sodort szegény száraz ág,

Teheteden gally az én kezem is.

Visz a betegség, tép a balszerencse,

Ragad és eltemet a szomorúság.”

Urához, az „Örökkévaló Árvízi Hajóshoz kiált, aki ítéletében is kegyelmes. Mennyire fontos és milyen kevesek által ismert igei igazság! Kegyelemtől vezetett életének ez is bizonysága, hogy nem magáért esdekel. „Ó, vedd fel, akiket én szeretek” — kéri.

Nemcsak szeretteivel, hanem az egész emberiséggel való mély együttérzését talán legmeghatóbban a Kenyér helyett c. verse mutatja. Lelki füleivel hallja éhező milliók kenyérért való zokogását:

„Egyeden jajkiáltás a világ,

Egyeden kéztördelő mozdulat,

Változtasd a köveket kenyerekké!”

Jellemzően nem a politikusokat, a kizsákmányoló bankárokat, az önzőén mindent maguknak harácsoló, dúskáló gazdagokat, hanem önmagát vádolja:

„Mint végítélet, úgy zuhan reám,

Szíven talál, mint kővé vált kenyér.

Az életemet mostan kérik számon,

.. .nagyon bűnös vagyok.”

Nem mintha bárki kenyerét is elvette volna:

„Csak ép nem tudtam kenyeret keresni,

Csak éltem, éltem ingyen, irgalomból,

Az Isten irgalmának hegyeit Bebolyongtam, virágot szedegetve”

S csak a megelégített milliók tudnák a virágot értékelni:

15