Sárospataki Füzetek 9. (2005)
2005 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: A gondviselő félelem
Frank Sawyer A GONDVISELŐ FÉLELEM — teológia Kányádi Sándor költészetében — „Vannak vidékek gyönyörű / tájak...” Kányádi Sándor 1929-ben született az erdélyi Nagygalambfalván, földműves családban. Középiskolás éveiből hármat a Székelyudvarhelyi Református Kollégiumban, egyet a Római Katolikus Főgimnáziumban végzett, majd négy éven keresztül a fémipari líceumba járt. 1950-ben költözött Kolozsvárra, ma is ott él. Rövid színművészeti tanulmányok után a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemen tanult irodalmat. Ezt követően versírással, többek között gyermekversek írásával, verseinek kiadásával, műfordítással foglalkozott. Több folyóiratnál dolgozott, évtizedeken keresztül a Napsugár című gyermeklap szerkesztője. Egészen az 1980-as évekig — gyermekverseit kivéve — nem jelenhettek meg versei Romániában, Magyarországon viszont kiadták őket. Több irodalmi díjat is nyert, például 1978-ban a Romániai írószövetség Díját, 1993-ban Kossuth-díjat, 1994-ben Herder-díjat (Bécs). Rainer Maria Rilke verseinek műfordítását tartalmazó kötete 1990-ben az „Év könyve” elismerést kapta. Összegyűjtött verseit 1997-ben adták ki Budapesten Valaki jár a fák hegén címmel. Mit várhatunk Kányáditól? Mi jellemzi költészetét? Meghatározó témái a politika és a vallás csakúgy, mint a személyes értékek és a szeretet, az eszkatológia vagy a reménység. A teológia, filozófia és etika tanáraként szembetűnő számomra vallásos háttere, mely fakadhat családjából, iskoláiból, vagy személyes fogékonyságából. Semmiképpen sem mondhatjuk azt, hogy kizárólag vallásos költő, de vallásosság is jellemzi költészetét. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy hosszú éveken keresztül Nicolae Ceaucescu rezsimjének árnyékában kellett alkotnia, mely sokak számára az egyéni túlélésért való küzdelmet jelentette, valamint az erdélyi magyarság fennmaradásáért való küzdelmet is. Falun nevelkedett, néhány verse ezekről a vidékekről, gyönyörű tájakról szól. Ez az eltűnőben lévő, érintetlen természet és 'falusi élet, annak romantikus tájai és minden virágzó gyönyörűsége keveredik intellektuális mélységekkel és költői exegézissel. A szó mint közlési lehetőség a költészetben, illetve az emberek közötti mindennapi párbeszédben, valamint Isten Igéjének világosságaként kap hangsúlyt verseiben: a reménység és a világosság szavai ezek a politikai rendszerek és az emberi szenvedés sötétsége, keserűsége és félelmei között. így ír az Előhangban:
