Sárospataki Füzetek 9. (2005)

2005 / 1. szám - MÚLTUNK - Kádár Ferenc: Egy tizenkilencedik századi lelkipásztor arcképe

Kádár Ferenc tizennyolcadik században, s tizenkilencedik elején is sok baj forrása volt, hogy két főlelkész szolgált a gyülekezetben. E kérdés megoldása miatt is kérték fel annak idején Kazinczy Ferencet a főgondnoki tisztség betölté­sére, aki 1814 és 1818 között el is látta ezt a tisztséget, és kapcsolatai, szellemi befolyása révén 1816-ban megoldotta a gyülekezet legnagyobb gondját: megszüntette a kétlelkészes megoldást, egy fő lelkészt választa­tott Major József személyében, akinek szolgálatát egy vagy több káplán segítette. Major József után is mindig egy lelkészt választott a gyülekezet: Fejes Sámuelt, Szabó Andrást és így Milotay Józsefet is. Amikor Milotay József lemondott lelkészi állásáról, a presbitérium él- tesebb tagjai (Fejes István a veterán szót használja), közöttük is a legéke­sebben szóló Kelemen Sámuel erős támadást intézett az egylelkészes megoldás ellen, kifogásolva azt, hogy a szolgálatok jó részét káplánok végzik, pedig csak a fölszentelt papok illetékesek az egyházi szolgálatok teljesítésére. Ez a vélemény végül kisebbségben maradt, így a gyülekezet vezetői elindultak, hogy megfelelő lelkipásztort keressenek az újhelyi eklé­zsia élére. Meghívták Molnár Antalt Aszalóról, majd Káldi Józsefet Dombrádról, de ők nem fogadták el a meghívást. Ezek után külön sze­mélyre szóló díjlevelet készített a presbitérium Zsarnay Lajos sárospataki teológiai tanárnak, aki kitüntetésként értékelte ezt a gesztust, de az állás- ajánlatot nem fogadta el. A presbitérium ezt követően a fiatal lelkésznem­zedék tagjai felé fordult, és így hallottak az igen tehetséges hajdúnánási segédlelkészről, Vályi Pálról, akinek szolgálatát egy presbiteri küldöttség meghallgatta, és őt a gyülekezetnek lelkesen ajánlotta. Vályi Pált meghívták, és ő a lelkészi állást 1840. február 16-án el is fog­lalta. Az akkori főgondnok, Zilahy Szakács Péter egy levelet intézett Vályihoz, amelyben többek között így kéri fel az állás elfoglalására: „...ekklézsiánk közönsége nekem meghagyta, hogy Tiszteletes Urat forma szerint küldöttség által kérjem fel, s hívjam meg...” (Sp. Koll. Levéltára, B.LXIII.27868). Vályi Pál szolgálatának első évei A lelkipásztori szolgálatot nagy hittel, igazi lendülettel kezdte el az ifjú, alig 30 éves lelkész. Ez mutatkozik meg programadó beiktatási igehirde­tésében is, amelyet „Beköszöntő beszéd az újhelyi gyülekezet előtt” cím­mel Sárospatakon 1840-ben ki is adtak. A szolgálat első nehézségeit a főgondnok-változások jelentették. Zilahy Szakács Péter főgondnok, akit anyagi hanyagsággal méltatlanul megvádoltak, lemondott. Vályi elnöklete alatt próbált a presbitérium új főgondnokot jelölni, sikertelenül, hiszen sem Buday András, sem Nyomárkay József nem vállalta ezt a szolgálatot. Végül sikerült megvá­lasztani Cs. Dókus Lászlót főgondnoknak, Pap Ferencet segédgondnok­nak. 138

Next

/
Thumbnails
Contents