Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Novák István: Sajnálom - de én csak így láttam...

Novak István

Sajnálom - de én csak így láttam. ..

(Néhány töredékes gondolat Nagy Károly Zsolt: Adottságok, tények, metaforák — avagy mit lát egy ládelet?1 c. recenzív írásával kapcsolatosan.)

A Sárospataki Füzetek 2003/1. számában „Egyháztársadalmunk. Kísérlet egyfajta egyházszociológiai ’ládelet’ felvételére” címmel írásom jelent meg. Gondolatait a már megnevezett „írótársam” (a továbbiakban: Recenzens) redexív-recenzív töltésű — számomra messzemenően megtisztelő — cikkével figyelemre méltatta. Bevallom: meglepődtem és megörültem. Meglepődtem, mert saját „szakmám” (jog, egyházjog, polgári eljárásjog) sok évtizedes könyv- és cikkírójaként meglehetősen ritkán tapasztaltam afféle jelenségeket, hogy a szakkönyvek, szakcikkek „csendjét” bárkivalaki bármiféle szándékkal vezettetve „ellenírásával” megzavarta volna. (Csak zárójelben: vagy mindenki „okosokat” írt, vagy - horribile dictu! — a szakma szellemi termékeit senki, illetve csak egy-két „ügyeletes” olvassa. Egyházi körökben ez — bizonyára — másképpen van. (?!) Örömömet pedig az váltotta ki, hogy Recenzensem gondosan szövegezett tanulmánya kiegészítette, elmélyítette, egyes részeiben pedig megcáfolta azokat a megállapításaimat, amelyeket említett cikkemben „amúgy felületesen” megfogalmazni bátor voltam.

Mert nem kétséges: bizonyos bátorság kellett ahhoz, hogy szociológiai képzettség nélkül az egyháztársadalom valamiféle jelenségeit felmérhessem és azokról „ládeletet” készíthessek. Ezt a „kurázsit” két tényező mégis támogatta. Egyik a tanulmányom címében is feltüntetett „kísérlet” jellege, a másik több mint öt évtizedes presbiteri minőségem, amely pusztán a tapasztalt és átélt tényekre támaszkodva úgy vélte: van valami „képe” az egyház és ezen belül különösen a Magyarországi Református Egyház társadalmáról. Nem „szakmai”, csupán egyszerű „laikus” kép. Ahogyan én láttam. Ügy vélem(?), nem sértettem senki érzékenységét vagy társadalmi látását, sőt inkább alkalmat adtam másoknak, így Recenzensemnek is a kép kiegészítésére, kiigazítására. Ez az öröm persze nem „hallelujás zászlólengetés”, inkább — helyenként és recenzív megállapításonként — némi töprengéssel, illetve az adottságok „más jellegű” szemléletével. Amint ez — a Szerkesztőség közlést ígérő nemes gesztusát megköszönve — a továbbiakban elkövetkezik. 1

1 Sárospataki Füzetek, 2003/2. szám

7