Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - MÚLTUNK - Benke György: Benke Imre beszámoló levele Amerikába érkezéséről
Benke György Benke Imre beszámoló levele Amerikába érkezéséről (1931. február) T úl a családi emlékeken és kapcsolatokon, páratlan dokumentum, érdekes és élvezetes beszámoló ez a levél egy olyan fiatalember első nagy tengerentúli útjáról, aki eddig nemhogy külföldön nem járt, de még Budapesten sem volt. Úgy ipa le 14 napig tartó útját amit vonaton, hajón és autón tett meg Abaújszántóról Perth Amboy-ig, hogy az olvasó is vele együtt utazik, az ő szemével néz, az ő élményeit és szorongásait vele együtt átéli. Élvezetes olvasmány ez azoknak, akik még nem jártak Amerikában, de azoknak is, akik a mi időnkben, repülővel tették meg ezt az utat. Benke György Philadelphia, február Kedves Mamukám! Végre én is berendezkedtem és így nyugodtabban írhatok. Bizonyára érdekli Mamukáékat az utazásom, hát azt is nagy vonásokban vázolom. Ott kezdem, ahogy hazulról elindultam. Megismerkedtem a vonaton Orosz úrral, aki szintén Amerikába jött, de ő más úton és más hajóval. Szerencsen Annus néniék és Mariska néniék vártak az állomáson és hoztak útravalót, gyümölcsöt és süteményt. Pestig a megszokott unalmas utat persze ébren kellett megtenni, mert mint rendesen, mos is igen sokan utaztak. Pesten beraktam a csomagomat a ruhatárba, és elmentem fürödni. Azután a konzulátushoz mentem és ott várakoztam délig. Akkor elzavartak, hogy jöjjek délután. 2 órakor ismét ott voltam és szerencsére 4 órára elintézték az ügyemet. Pestről Vá 7 órakor indultam a déli vasúton. Arról szó sem lehetett, hogy kényelem kedvéért II. osztályon utazzam esetleg Triesztig, hálófülke pedig 40 pengőbe került volna. Pedig már eléggé fáradt voltam, mert egész nap izgulni az irodában, meg lótni-futni, még a magamfajta fiatalnak sem üdítő. Hát ismét bezsúfolódtam egy fülkébe és ott bóbiskoltam a határig. Akkor a szerb vasutas 2 pengő borravaló ellenében behurcolt egy üres másodosztályú fülkébe, ahol arra ébredtem, hogy az olasz vasutas toporzékol fölöttem. Ekkorra már kezdett virradni és én is előmásztam az én szakaszomba. Nemsokára Triesztbe értünk. Itt láttam meg először a tengert. Valami felséges volt. A vonatunk magasan a hegyoldalban vágtatott, mélyen alattunk pedig ott ragyogott a tenger. Száz és száz bárka, meg vitorlás nyüzsgött rajta. A tengernek a színe mindig olyan, mint amilyen színű az ég. Érdekesen foltos volt most, mert volt néhány felhő az égen. 67
