Sárospataki Füzetek 8. (2004)

2004 / 1. szám - MÚLTUNK - † Csomós János: Isten gondolatai és útjai

Isten gondolatai és útjai

nek olyan képességei vannak, ezért az a gondolata, hogy ő alkalmas erre. Nem az én gondolatom volt.

Az pedig, hogy mindez Isten gondolata-e, az ki fog derülni a jövendőben, amikor ki kell állni a próbát.

Sok példát tudnék mondani ebből a 20 éves útból, mert nem az első alkalom az életemben, hogy valamit nem én akartam, nem az én gondolatom volt, mégis meg kellett tenni.

Pácinban szolgáltunk a feleségemmel együtt 10 esztendeig. Az is egy külön történet, hogy oda sem mi akartunk menni. Az volt a felfogásunk, hogy egy igazi lelkipásztor egy gyülekezetben szolgál egész életében, ott hal meg ahol a szolgálatát elkezdte, hiszen a becsületének csak növekednie lehet azáltal, hogy jól ismeri a gyülekezetét, és az is őt. 10 év után lassan a végére értünk a sok renoválásnak, és reménységgel vártuk, hogy több idő lesz a lelki munkára, az elmélyülésre. De éppen a bibliázó lelkészkörünkben vetődött fel, hogy Szikszóra új lelkészre van szükség, és a barátaim rám gondoltak. Elmondtam, hogy mennyi munka vár ránk Pácinban, de akkor elhangzott egy mondat az akkori abaúji esperes szájából: „Jó, de mit mondasz majd az Úrnak, ha megkérdezi, hogy tehettél volna többet is érte, és te miért nem tettél?”

Nem mi akartuk. Ezzel az érveléssel szemben nagyon kemény két hét után a feleségemmel együtt jutottunk el arra a pontra, hogy mi szeretnénk az Úrnak, azt válaszolni, ha megkérdezi: akartál-e többet tenni értem? Uram, te tudod hogy akartam.

Aztán Szikszón is eljutottunk odáig, amikor már a vége felé közeledett a nagy építkezés, - ami már nem olyan volt, mint a pácini, hanem úgy szakadt ránk, mint ahogy a háború szokott rászakadni az emberekre, - akkor megint jött a reménység, hogy most már az igazi bibliai elmélyülések következnek, a megszokott csapatmunkában. De akkor megint jött egy felkérés: az építési bizottság elnökének neked kéne lenni. Én megint érveltem, hogy alig várom, hogy kimásszunk belőle, de akkor megint elhangzott, hogy „Jó, de mutass valakit közülünk itt Abaújban, aki annyi tapasztalatra tett szert, és tegeződik a Műemlékvédelmi Hivatal elnökével! Ezt nem csinálhatja más!”

Mások az Isten gondolatai, mint a mi gondolataink, és ha nem is tudjuk egész bizonyossággal a pecsétet rátenni, hogy ez Isten gondolata, de egy Igével élő közösségben félre lehet tenni a saját ambíciókat. Mert nem úgy van az, hogy a nép szava Isten szava, de egy Istenre figyelő közösség hordozza a felelősséget, és rámutathat, hogy másképpen van, mint ahogy te gondolod a saját elképzeléseid alapján. Jézus Krisztus szolgájában, pedig mindig kell lennie annyi alázatra való készségnek, hogy a közösségi szükségre figyeljen.

Akármilyen szépen elképzeltük mi azt, hogy hogyan fogjuk szolgálni Jézus Krisztust, az biztos, hogy másképpen lesz. És teljesen biztos kedves Testvéreim, hogy ez nemcsak velem történik így, hanem veletek is: lelkészekkel, gondnokokkal, presbiterekkel és mindenkivel. Egészen szokadan

65