Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
Donald Bloesch A gonosz székhelye magában az emberben van — szívében, személyiségének központjában. Jeremiás szavaival: „Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?” (Jer. 17,9) A gonosz a léleknek az Isten elleni küzdelmében áll, nem pedig a lélek és a test ellentétes kettősségében. A gonosz forrása ez: „cselekedvén a testnek és gondolatnak akaratját” (Ef. 2,3). Szent Pál folyamatosan szembeállítja a lelket és az emberi természetet, ám az emberi természeten majdnem mindig az ó-embert, nem pedig az ember testét érti. A lelken pedig a Krisztusban lévő újembert érti, nem pedig az ember gondolkodását. Ott, ahol egyenlőségjelet tesz az emberi természet és a test között, ott világosan kifejti, hogy nem kell gyűlölnünk saját testünket, hanem ápolni és táplálni kell azt (Ef. 5, 29). Az ellentét, ahogyan a Biblia értelmezi, nem a lélek és a természet, nem is a tudás és a tudatlanság között van, hanem a szent Isten és a bűnös ember között. A konfliktus abban áll, hogy egy akarat szembeáll egy másik akarattal, nem pedig abban, hogy egy erő áll szemben az anyaggal. A gonosz lényege a hatalomvágy, nem pedig a puszta érzéki vágy. A gonoszt nem a véges természet megvalósulásával, hanem annak eltorzításával kell azonosítani. Nem szabad, hogy félrevezessen bennünket az a kifogás, amelyet néhány skolasztikus gondolkodó talált ki, mely szerint történhet gonosz, annak ellenére is, hogy az nem létezik. Mi azt állítjuk, hogy a gonosz ijesztő valósággal bír, noha elismerjük, hogy az időleges, nem pedig örök. Félrevezető úgy érvelni, hogy csak a jó és a jó hiánya létezik. A gonosz nem része az ember alapvető természetének, azonban bizonyosan része az emberi állapotnak.22 Az evangéliumi teológia számára a gonosz létezésének végső oka rejtély marad. Néhány dolgot megérthetünk ezzel a rejtéllyel kapcsolatban, de nem tudunk a mélyére hatolni. Gustaf Aulán fenntartja, hogy nincs racionális magyarázata a gonosznak. Amikor ezzel a problémával birkózunk, mondja, törekednünk kell arra, hogy elkerüljük az idealista moniz- mus és a metafizikai dualizmus csapdáját is. A teológia mégis ragaszkodik ahhoz, hogy a kijelentés némileg megvilágítja a gonosz természetét. A Szentírás azt mondja, hogy a gonosz forrása a teremtménynek a Teremtő elleni személyes lázadásában áll, viszdnt ennek a lázadásnak a teljes magyarázatát nem kapjuk meg. Az ember az Isten képmására teremtetett, de ő tönkretette ezt a képet dacos és gőgös magatartásával. Sőt, azt is megtudjuk, hogy egy angyali lázadás előzte meg és készítette elő az utat az ember és Isten kapcsolatában történt szakadáshoz. Ezzel azt akarjuk mondani, hogy volt bűn az ember előtt, a Genezisben ezt a kígyó szimbolizálta. A hellenista filozófiával szemben ragasz22 Azt is mondhatnánk, hogy a gonosz az ember egzisztenciális természetének része abban a vonatkozásban, hogy vele született természete, benne rejlő hajlamai most már a gonosz felé irányulnak. 44
