Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Donald Bloesch: A gonosz problematikája
A GONOSZ PROBLEMATIKÁJA fizikai passzivitásként.”4 Istent az alkotási szükségszerűség kényszeríti arra, hogy létrehozza a világot, noha van lehetősége eldönteni, hogy milyen világot teremtsen. Kritikánk Lewis elméletével kapcsolatban az, hogy Isten többé már nem mindenható, hanem véges, mégha állítja is, hogy Isten végül győzedelmeskedni fog az ördögi ellenség fölött. Lewis továbbá nem veszi észre azokat a bibliai igazságokat, hogy a démoni is lehet teremtő, és hogy ez az erő semmi esetre sem személyes karakter nélkül való, hanem nagyon is személyes, sőt még angyali jellegű is, akinek van saját célja és akarata. Lewis gondolkodására jelentősen hatott a platonizmus, bár védelmében elmondhatjuk azt, hogy igyekszik az Istennel szemben álló ördögi erő bibliai fogalmának eleget tenni. Amit azonban a Biblia állít fel, az egy morális dualizmus, melyben a szent Istennek ellenszegülnek bűnös, lázadó teremtményei; nem támogat egy olyan metafizikai dualizmust (vagy pluralizmust), amelyben a gonosz örök vagy végső státuszt kap. A dualizmus zoroaszteri és platonista megnyilvánulása is kétségbe vonja Isten szuverenitásának bibliai jelentését. * * * * * Egy másik filozófiai hagyomány szerint a gonosznak nincs objektív valósága, és az első részben tárgyalt nézőpontok közül néhány valóban ennek a határát súrolja. E szerint az alapvetően monisztikus megközelítés szerint a gonosz a tudadanság és az individualitás egyetemes valóságából származik. A bűnt és a szenvedést annak eredményeként magyarázza, hogy az öntudat minden egyes véges központja tévesen önmagát tekinti a maradandó érték és jelentőség helyének. A filozófiai monizmusban a végesség és a gonosz elválaszthatadanok; a gonosz fokozatosan eltűnik, amint a végesség eltűnik. A gonosz forrása nem a nemlét, hanem a tévedés, mivel a gonosz alapvetően egy illúzió. Mivel az ember nyomorúságának a tudadanság az oka, ezért felvilágosodásra van szüksége. Ez a fajta gondolkodás nagyon gyakori a hinduizmusban és a buddhizmusban. Az ortodox hinduizmusban az emberek arra vannak kárhoztatva, hogy a mája illúzióiban éljenek az avidnyá (metafizikai tudadanság) miatt. A mája világa nem nemlétezést jelent, hanem látszatot, az üdvösség pedig abban áll, ha észrevesszük a valóságot a látszat mögött. A hellenista filozófiában is vannak a monizmusnak nyomai. Platón a materiális világot néha úgy képzelte el, mint ami csupán a felfogható világ egy megnyilvánulása. Plótínosz amellett érvelt az Enneadés^ c. művében, hogy az istenek számára csak jó létezik, nincs gonosz. Hérakleitosz, aki a naturalista monizmus felé hajlott, hasonló szemléletet fogalmaz meg: „Isten szemében minden jó és igaz, viszont az emberek bizonyos dolgokat igaznak, más dolgokat pedig igazságtalannak tartanak.” 4 Edwin Lewis, The Creator and the Adversary (N.Y.: Abingdon-Cokesbury, 1948), 138. 35
