Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Valláspszichológia
Valláspszichológia hitbeli fejlődés fokozatainak jelentkezése. Ezt szem előtt tartva foglaljuk össze Fowler elméletét, azt is figyelembe véve, hogy a vallásos fejlődésnek a következő fokozatai egy észak-amerikai pszichológus megfigyelései: 1) A korai években a kisgyermeknek a szülőkbe vetett vagy rájuk támaszkodó intuitív hite van, melyet aztán kivetít a maga megtapasztalta gyermeki világba. Pozitívuma a közveden bizalom, veszélye pedig az, hogy a gyermeket inkább a félelem uralhatja, mint egy vigasznyújtó hit. (Csak segíts nekem és boldog leszek.) 2) Tízéves korig a gyermek szó szerint érti a hitről szóló történeteket, szimbólumokat és elképzeléseket. Ennél a korai szakasznál az ember gyakran képes arra, hogy beleélje magát a hitről szóló történetek drámájába. Ez tehát a s%ó szerinti hit, melynek az a veszélye, hogy a gyermek a szó szerinti eseményeket és szigorú erkölcsi szabályokat fontosabbnak tartja, mint a bizalmat és nem igazán tudja másképpen alkalmazni az eseményeket és a szabályokat a maga életére. (Csak magyarázd meg a dolgokat feketén-fehéren, hogy tudjam, mit gondoljak.) 3) A kamaszévek alatt az ember egyfajta szintetikus hitet kezd el keresni, egyberendezi életének és életszemléletének fontosabb elemeit. Ahhoz, hogy önmagát értelmezni tudja, szerepmodellekkel azonosul és saját hittörténetét dolgozza ki. Dialektikus huzavona megy végbe a másokkal való túlzott azonosulás és az erőteljes nonkonformista magatartás között. A kamasz lelkiállapotát sokszor jellemzi a vallással kapcsolatos nézetekkel való egyetértés, illetve azok elvetése. Pozitívuma a személyes hit mélyülése, veszélye pedig a túlzott konformitás bizonyos szerepmodellekhez. (Csak mutass egy szupersztárt, akit utánozhatok.) 4) 20 és 30 éves kor között a gondolkodó hit szüksége egészen erős lehet. Ebben a korban folytatjuk elkötelezettségeink és életcéljaink meghatározását, valamint kifejlesztjük saját identitásunkról, ideológiánkról, erősségeinkről és gyengeségeinkről való gondolkodni tudás képességét. Kritikusan vizsgáljuk saját hitünket. Pozitívuma az, hogy az igaz hitet őszinte értékelés teszi próbára a megtapasztalás és gondolkodás tágabb világában. Veszélye az, hogy az ember elbízza magát kritikusan dönteni tudó képességében. (Elég okos vagyok, hogy eldöntsem...) 5) A fiatal felnőttkort az jellemzi, hogy képes a vagy...vagy gondolkodásról az is...is gondolkodásra váltani. Szokás ezt konjunktív hímek nevezni. Miközben elismerjük a vallásos nézetek és hagyományok különbözőségét, most már képesek vagyunk mindezekről — a sajátunkat is beleértve — objektívabban gondolkodni Képesek vagyunk 25
