Sárospataki Füzetek 8. (2004)
2004 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Frank Sawyer: Keresztyén politikai etika Augustinus Luther, Kálvin és Kuyper
Frank Sanyer kell az ellen, hogy időleges javakba és kényelembe vessük bizalmunkat. Luther azt mondta, hogy megigazult szentek és hűden bűnösök vagyunk: mindkettő egyszerre (Justus et peccator). Belül kell szabadnak lennünk a világ gazdagságának és hatalmának imádatától.16 A gyakorlatban ez azt jelentette Luther számára, hogy a Máté 5 textusai - melyek arról szólnak, hogy fordítsuk oda a másik orcát, vagy ne álljunk ellen a gonosz embernek — a személyes keresztyén életnek szólnak és nem az államnak. A világi felsőbbségnek más a feladata, mégpedig az igazságszolgáltatás. A keresztyén ember részt vehet a politikában és részt is kell vennie, mégpedig a világi hatalommal való élésnek megfelelően, mert azért teszi ezt, hogy oltalmazza az igazságosságot mások és nem a saját érdekében. (Luther a Máté 5:39-re gondol.)17 A gonoszt meg kell büntetni. Ez nem egyéni feladat, hanem a világi felsőbbség és a társadalmi törvények szervezett feladata. Luther azt mondta, hogy míg az világi felsőbbség az élet külső dolgaival foglalkozik, addig az Evangélium a lélekkel foglalkozik és nem a világ kormányzásával. Ez oda vezeti Luthert, hogy kimondja: nem a világi felsőbbségnek, hanem az egyházi püspököknek kell felvenni a küzdelmet a hitetlenséggel és a tévtanítókkal. Különböző tisztségek vannak (a király nem püspök). Csak Isten Igéjét lehet arra használni, hogy ellenálljunk a hitetlenségnek (2I<orinthus 10:4). A világi felsőbbség kardját nem szabad a hit kikényszerítésére használni. Mivel a hitetlenség, a tévtanítás lelki ügy, nem lehet ellene vassal harcolni.18 Amikor Luther a világi uralkodók hivatalát tárgyalja, rámutat arra, hogy nem azért van hatalom, föld és pénz, hogy uralkodjanak rajtuk, hanem hogy azokkal az egész közösséget szolgálják. Krisztus a legfeljebbva- ló uralkodó, de amikor a földön volt, nem magáért használta a hatalmát, hanem mások javára. Más szóval: a világi fejedelmeknek is engedelmeskedniük kell Isten akaratának. Luther realista volt abban, hogy vannak olyan jogok és léteznek az igazságszolgáltatásnak olyan formái, amelyekkel jobb nem élni, ha azok nagy kárt okoznának, vagy igazságtalansághoz vezetnének. Egyik elgondolása az volt, hogy az ember ne harcoljon a felette álló világi hatalom vagy uralkodó ellen, csak az idegen hatalmak ellen, ha azok nem akarnak békét ajánlani. Az ember legyen hűséges uralkodója iránt, de ha valaki meg van győződve arról, hogy uralkodói vág)' felettes hatalma nem az igazságosság oldalán vannak, akkor nem szabad segítenie őket az igazságtalanság megvalósításában.19 Luther Von weltlicher Oberkeit-jének főbb gondolatai összefoglalása után Douma három különbséget említ Augustinus és Luther között: 16 Webber, 113-126. 17 Douma, 48-9. 18 Douma, 51. 19 Douma, 51-3. 48
