Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből

Sírba, mely késben vár.

Oda vágy ok pihenni,

Mert ott nem fáj semmi.

Dallam: nincs jelölve (gyermek)

Életemnek bimbajában,

Estem halál torkába,

Jézus, ne hagyj engemet,

1/edd magadhoz telkemet.

lm a z erős halállal,

Küldöttem gyenge vállal,

Jézus, ne hágj engemet,

Vedd magadhoz telkemet.

Víg az egek-egébe,

A győzők seregébe,

Jézus, ne hágj engemet,

Vedd magadhoz telkemet.

Kit megváltál véreddel,

Bíztassad védelmeddel.

Jézus ne hágj engemet,

Vedd magadhoz telkemet.

Dallam: 66. föltár Örvend egéssgfóld az Istennek

Elmég kedvesünk nyughelyedre, Megsiratva elbocsátunk.

Oly hosszan tartó éjjeledre,

Áldást Istentől kívánunk.

Lég boldog ha%ád fenn az égben, Derüljön rád szebb kikelet,

Elkísérünk sírodig aztán,

Jó éjszakát, Isten veled!

Nagon fáj a siránkozpknak,

Hog menni kell jó atyjoknak.

Ütött az elválás órája,

Elmén eg szebb, jobb hazába.

Elmegen, itt hág benneteket,

Akiket itt úg szeretett,

Felülről őrköd majd tirátok,

Ne sírjatok, ne sírjatok!

Dallam: 370. dicséret Jövel Szentlélek Úristen

Eltávozó kedves halott,

Vár rád a sír, megnyugszol ott;

Lelked pedig az égbe száll,

Istennél ott üdvöt talál.

Oda néznek már szemeink,

S míg hullnak érted könnyeink, lm, megáldunk mi is téged:

Maradjon itt drága emléked!

Isten veled! Isten veled!

Dallam: 378. dicséret Adjunk hálát mindnyájan

Elvégezted életed,

Már csak a sír vár nád.

Földi sok bajaidért,

Néked a föld nyugalmat ád;

Kikísérünk fájós szívvel,

A temető kertjébe,

A mély álmoknak ölébe.

Fájdalmas, zfzpü szfvvel,

Kísérnek kedveseid.

Érzékenyen hullaják,

Az elválás bús könnyeit;

Óh, mely nag ez a fájdalom,

A szjv mélyéig ható,

Már te nem leszpsz látható.

Dallam: 66. zsoltár Örvendj egész föld az Istennek

Fájó érzéssel álljuk körül,

Édesanyánk koporsódat,

Szemeinkben bánat könnye ül,

Megsiratva elhuny tódat.

Remeg szívünk, óh, mert érzeted, Borzasztó halált hozott rád,

Gyilkos tőr oltá ki éltednek,

Fényben ragogó fáklyáját.

Nagon fáj a siránkozpknak,

Hog menni kell jó anyjoknak.

Ütött az elválás órája,

129