Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - MÚLTUNK - Molnár Sándor: Néhány fejezet Telkibánya vallási életéből
NéhAny fejezet Telkibánya vallási életéből Dallam: 146. föltár Áldjad én lelkem az Urat Áldjatok meg most síromnál, Mint barátotokénál, Forgassátok most elmétek, Hogy mily sokan nincsenek, Kik veletek örültek, Itt sírjukba pihennek. Majd néktek is üt a^ óra, Eljöttök nyugovóra, Itt bajok nem környékednek, Bú nem tépi szívetek, Orömitek elhagynak, Fájdalmitok elmúlnak. En már nyugszom síromba’, Ed a jó édesanya, Pihentetőpárnája, Sokan alusznak rajta, En is alszom békével, Velők ébredek majd fel. Most ágyam lett már a sírom, Sgerettimnek siralom, Mert agt hiszik, hogy meghaltam, Pedig csak elaludtam, Hisgen ad ilyen élet, Jobbra való készület. Dallam: saját Ássátok el tetemimet, Ad Úr majd felhí engemet, A mag a sír barázdájából, Kikéi ama nagy tavaszra. Eláshatjátok a csontot, De akit ad Úr megváltott, Lelkemnek a halál a bérét, Vissgaadja ad öröklét. Kedveseim, ne féljetek, Meghalt a test, de én élek, Megsgünt a kín a fájdalom, A síron túl béke vagon. Tudjuk, bog a múlandóság Halt meg bennem, új szent világ Levetvén a bút, fájdalmat, Nyerünk örök nyugodalmat. Ad Úrban mind egütt vágunk, Akár élünk, akár halunk, Megváltotti a Krisztusnak, Síron át is hogyájutnak. Dallam. Oh Úr Jézus mennyi bánat (régi énekesk. 50. ének) Atyánk, mily gászj adtál most ránk, Fájó könnytől ázik orcánk, Mégis akik téged félnek, Vigaszt is csak tőled kémek, Mert nehéz a gászj viselni, Kedvesünket eltemetni, De ha hittel bogyód vágunk, Tebenned lesz megnyugvásunk. Mert jóságod bizonysága, A hit édes bíztatása, Akik hisznek benned, élnek, A haláltól már nem félnek, Bár nehéz a gyászt viselni, Kedvesünket eltemetni, De ha hittel hozzád vágunk, Síron át is rád találunk. Dallam: 102. Zsoltár Hallgasd meg Uram kérésem Az Úr hatalmas szavára Jutottam éltem fogtára, Lefolytak eszfendeim, Napjaim és heteim, Amelyekben nyomorgattam, És sok baj közj forgolódtam, Az idők alatt elsorvadt Testem egészen leroskadt. Megfogott testemben a vér, Többé nem forog és nem vér, Kihűltek tetemeim, Lezáródtak szemeim, 125
