Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála
A JELENKORI PROBLÉMA: ISTEN HALÁLA foszlik az önmegvalósításhoz való ereje. Ha Isten jelen van, és ha így, mint a magasabb rendű Szabadság van jelen az ember történelmi létezésében, akkor az ember nem létezhet. Az élő Isten egyet jelent az ember halálával. Ezért Istent halottnak, eltűntnek és távol levőnek kell nyilvánítani. Ez a kinyilvánítás egy szándékos cselekvés, Isten távollétének alapvető óhaja. Épp úgy mint a marxista hagyomány posztmodern embere, a Színház embere is alapvetően Isten-ellenes. Azonban ő, Marxszal ellentétben, nem akarja Istent kiűzni a történelemből. Ha egyáltalán megérti a történelmet, ami nincs így, akkor sem értheti úgy, ahogyan Marx. Pontosabban jellemeznénk a szándékát, ha az Isten „elfelejtésének” bibliai fogalmát vennénk elő, és ha ezt freudi értelemben használnánk, ami valóban a Biblia szerinti értelmezés. A Színház ei.•herének a szándéka így egy olyan szándékká válik, amely Istent ki akarja űzni a tudatból. Az a törekvése, hogy kiűzze Istent a tudatos gondolkodásából, pedig Isten még mindig ott van gondolatainak mélyén. Bárhogyan is lássa teológiailag az ember ezt a dolgot, azt el kell ismerni hogy ez a vállalkozás súlyos pszichológiai kockázattal jár. Azt mondtam, hogy a Színház embere nehezen megfogható figura, aki még önmagát is tévesen határozza meg, olyan akit senki sem tud igazán körülírni. De legalábbis egy új alak, akit nem szabad figyelmen kívül hagyni, még nekünk sem itt Amerikában. Számunkra idegen figurának tűnhet, de csak azért, mert mi még mindig a modern korban élünk, vagy csak azt hisszük, hogy így van, és mert a gonosz problematikája eddig csak felszínesen érintett ezt az áldott országot. Ezért annál is inkább oda kellene figyelnünk rá, mert mintegy a modern kor fölötti ítéletként van jelen a világban. Végül is a világot, amit abszurdnak mond, az emberi létezést, amiről azt állítja, hogy Isten nincs benne jelen, az ember szabadságát, amit nem többnek mint csődnek lát — mind ezeket a modern gondolkodás hozta létre. Ha a gonosz problematikájának a megszállottja, ez csak azért van, mert ezt az ősi problémát örökölte a modern gondolkodástól egy új komplexitással bíró és látható formában. Nehéz azt bírálni, aki maga is bíró. De ha a bírálatot valamilyen bibliai forrásból szeretnénk meríteni, akkor azt hiszem ez a forrás a Bölcsességek könyve lenne. Azonban a szöveget egy kissé meg kellene változtatnunk. Izrael Bölcse sohasem találkozott ezzel a fajta embertípussal az egyiptomi Alexandriában, ami akkor a civilizált világ kulturális fővárosa volt, ahol mindenféle ember vitatkozott az Isten-kérdésről. Ha Izrael bölcse találkozott volna a Színház posztmodern emberével, valószínűleg a következő véleményt mondta volna róla: „Ez az ember kevesebb szemrehányást érdemel. Lehetséges, hogy Istenkeresése során - bár arra törekszik, hogy megtalálja Őt — mégis egyszerűen csak eltéved. Elmerülve az emberi helyzetben, megpróbál annak a mélyére hatolni. És hagyja, hogy a külsőségek magukkal ragadják, annyira szörnyűségesek azok a dolgok, amelyeket lát.” 119
