Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - John Courtney Murray: A jelenkori probléma: Isten halála

John Courtny Murray

sorban pedig, a Város ateizmusa, melyet a modern gondolkodás hozott létre, túlment a modern gondolkodáson abban a tekintetben, hogy több volt mint egy a valóságról alkotott kép. Az által, hogy egy állam magáévá tette, ezzel felruházva azt a hatalom fegyverével, egy olyan történelmi erőt képviselt, amely hathatósan és eléggé tudatosan megváltoztatta nemcsak a politikai valóságot, hanem a valóság teljes egészét, amely a civilizáció fogalmában benne rejlett. Ez szintén a posztmodern ateizmus marxista modelljének a jellegzetessége lesz.

A postmodern kor istentelen embere

Az istentelen embernek két fajtája jelent meg. Mind a kettő új. Valójában ezek megjelenése a fő oka annak, hogy miért van szüksége saját korunknak egy új elnevezésre. A „posztmodern” jelző nem fejezi ki teljesen, de talán eléggé sejteti a folytatólagosság gondolatát a különbözőségek ellenére.

Először is, ott van a kommunista világforradalom ateista embere. O nem egy személy, hanem egy közösség, egy osztály, vagy még pontosabban egy párt, egy népnek az alkotója, mely nép kiteljesedett állapotában a Biblia szerinti „a nép, amely nem ismeri Istent” tulajdonságát fogja mutatni. Ateizmusának a dinamikája nem az, mint modern elődjéé, azaz nem az a szándéka, hogy Isten nélkül értse meg és magyarázza azt az adott világot, amelyet az ember az első pillanattól fogva magától távol állónak érez. Az új marxista ember meg akarja változtatni a világot. „Világ” alatt mindazt érti, amit Marx „természet” alatt értett, nevezetesen a materiális javak és az emberi kapcsolatok egész rendszerét, melyet az ember munkája hozott létre a történelem folyamán. A világ az ipari világot jelenti, azt a világot, amely az ember szorgalma által jött létre. A természet ebben az értelemben az ember „szervezetien teste” — Marx kifejezésével élve. Ezzel az ember egységet alkot, nincs teljesen távol tőle, mivel ő maga hozta azt létre. így az őt képviseli, vagy pontosabban, a természet bemutatja az embert önmagának, és ilyen mértékben az ő maga. A természet részletes kidolgozása során az ember elé tárulnak önmagában rejlő képességei. Ez által a természet által, ami az ő saját munkája, jön létre ténylegesen az ember. A marxizmus szándéka az, hogy átformálja az ember természetét ebben a komplex értelemben. És ezt az átalakítást nem csupán Isten nélkül szándékozik véghezvinni, hanem Isten ellenére is. Egyetlen kifejezéssel élve, amely Marx saját nyers kifejezése, a marxista szándék „Isten elfojtása”.

Másodszor, ott van a Színház istentelen embere. Én így nevezem ezt a típust, a „színház” szót nagyjából ugyanabban az értelemben használva, mint ahogyan Bacon használta, amikor az emberi bálványok — elvontabb értelemben előítéletek — negyedik csoportjaként a „színház bálványait” nevezte meg. Én a Színház alatt, ahogyan lényegében Bacon is, a közös képzelet világát, a közös benyomásokat, a dolgokkal kapcsolatos általáno108