Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Zoltán József: A megújított Magyar Református Egyház szervezetének kétfókuszos értékelése
A megújított Magyar Református Egyház szerkezetének kétfókuszos értékf.iAse S^erve^etinnovációs törekvések Aló. század utolsó éveiben a helvét hitvallású protestánsok már szükségét érezték annak, hogy az egyes szétszórt esperességek, fraternitások bizonyos főurak és vármegyék védelme alatt csoportosuljanak. Erre, valamint az egyházi rendre és fegyelemre való tekintettel zsinatokat (leginkább) a Bocskai szabadságharc után tarthattak, amikor már az állami törvények védték őket. A 17. század kedvező körülményeit a protestánsok nem használták fel megfelelő egyházszervezet és vezetés kialakítására. „Pedig a jó szervezet és közigazgatás milyen roppant hatalom, láthatták a katolikus egyháznál. (...) Minden élni akaró egyháznak egyik fő feladata, hogy saját céljainak megvalósítására szükséges szervekről és eszközökről gondoskodjék. (...) Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a mi protestáns őseink lelkét nem hatotta át eléggé a szervezkedésben rejlő erőnek tudata .20 Az egyház is, mint szervezet külső formáját (megjelenés) és vezetését tekintve bizonyos időközönként változik, melyet nagymértékben a környezeti hatások formálnak - mint fentebb láttuk is. Minden szervezetre, így az egyházra is jellemző a stabilitásra törekvés és a tehetedenség (inercia) elve. Azok, akik az egyházi vezetésben aktívan vagy akár passzívan is részt vesznek, az az érdekük, hogy egy elért szervezeti teljesítményt fenntartsanak, és képesek legyenek azt növelni - de legalább is szinten tartani. Ez az egyik feltétele annak, hogy az egyház mint szervezet hosszú távon növekedjen, és életképes legyen.21 A másik feltétel a Krisztus teste képből származik: ha a gyülekezet (értsd: egyház) tagjai (egyházi munkások, elöljárók, vezetők) a Fővel, azaz Krisztussal élő kapcsolatban vannak, akkor gazdagon részesülnek Isten áldásából és Szentlelke vezetéséből. A református egyház életében a 17. században (és mindenkor) olyan, szinte állandóvá vált külső környezeti változások zajlottak le, melyek kényszerként nehezedtek az egyházi vezetésre változtatást követelve. Éppen emiatt létét és fennmaradását csak állandó, kisebb-nagyobb mértékű változások, és változtatások révén biztosíthatta. (Csakis) ilyen értelemben tekinthető dinamikus rendszernek. Az állandóság és a változás, vágy másképp fogalmazva: a stabilitás és a flexibilitás közötti dinamikus egyensúly megteremtése az egyház és vezetése számára igen nagy és nehéz feladatot jelentett, s egyben egy folyamatos (vagy folyamatosan megújuló) tevékenységet is. Ez különösen akkor jelentett gondot, amikor a 17. században olyan nagymértékű változások mentek végbe, mint amilyen a puritán mozgalom is, melynek vezéregyéniségei egyházi szolgák voltak, akik részben külső környezeti hatásra, részben belső innovatív törekvéssel léptek föl. Elegendő, ha Szilvásúj falvi Anderkó Imrének a püspöki cím és 20 ZSII.INS/.KY MIHÁLY: A magyarhoni protestáns egyház története. Budapest, 1907. 221. p. 21 DOBÁK, 2000. 178. p. 87
