Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Zoltán József: A megújított Magyar Református Egyház szervezetének kétfókuszos értékelése

S^abó Zoltán József

történik12: a szervezetek gyakran a helyzet megváltoztatásának hatására hirtelen váltanak stratégiát. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne érdemes rendszeresen elemezni a szervezet helyzetét az adott környezetben és törekedni a szervezeti célok elérésére akár megfeszítéseket is téve ennek érdekében.

Ahhoz, hogy egy szervezet hatékonyan működhessen, és tisztában legyen céljával, küldetésnyilatkozatot kell megfogalmaznia, amely átfogó, könnyen érthető, többnyire egy bekezdésből álló megszerkesztett szöveg: leírja, miért hozták létre a szervezetet, s melyek annak elsődleges feladatai. A küldetésnyilatkozat az alkalmazottak számára világosan megfogalmazza a célt. A hatékonyság leginkább azon múlik, hogy milyen a szervezet struktúrája, a működési folyamatok miként kapcsolódnak össze, milyen vezetési elveket és módszereket alkalmaznak. Ezek azonban nagymértékben függnek a környezeti adottságoktól is.13 A célok eléréséhez tartozik a szervezeti múlt (mint motivációs eszköz), amely tartalmazza az egyház létrejöttének körülményeit, keletkezésének személyhez-kötöttségét, a fontosabb változásokat története folyamán.

A küldetésnyilatkozat a 16. századi zsinati végzésekben is fellelhető, csak nem egy helyen. Egyértelműen meghatározza, ki hozta létre az egyházat, milyen céllal, milyen feladatokkal.

Csak Isten lehet az, aki az egyház eredményességét biztosítja. Ez nyilván nem vonja maga után: az egyháznak nincs szüksége jól kialakított struktúrára, szakemberek nélkülözésére, mert majd Isten mindent megfelelően irányít. Ne feledjük, hogy a külső, látható szervezet nemcsak Isten munkája, hanem a hozzáértő embereké is.

Amikor a 16. századi református (helvét) hitvallású egyház kánonait (akár) e tekintetben megvizsgáljuk, szinte mindegyikben felfedezhetjük Isten rendelkezését. Nemcsak őrállóul rendelte e világba Isten az O egyházát, hanem tanítványok gyűjtésére, megkeresztelésére, a sákra- mentumok kiszolgáltatására, az Ige tiszta hirdetésére, a szegények gondozására és Jézushoz vezetésére, valamint (szükség esetén) a fegyelem gyakorlására. Minden egyes törvénykönyvben elsőként találkozunk mindezekkel, melyek — megfogalmazásukat tekintve - egyben apologetikus hangvételűek is, hiszen hitében, erkölcsében, szervezetében megromlott egyházzal szemben próbálják hangsúlyozni Istennek a Bibliában adott kijelentését. Szervezeti és vezetési szempontokat figyelembe véve némi nehézségbe ütközünk. E törvénykönyvek ugyanis nem tartalmaznak az egyház jövőjére nézve stratégiát - jóllehet ez nem is feladatuk —, csupán bizonyos elképzeléseket a vezetést illetően.14 A különböző tisztségek

12 Ez utóbbi figyelhető meg az egyházszervezet kialakítása esetében is - előbb már utaltunk rá.

14 DOBÁK, 2000. 23. p.

14 Arról pedig egyáltalán nincs adatunk, hogy az egyház jövője szempontjából bizonyos lelkészek összegyűltek volna.

84