Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács József: A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiai reformja
A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiái reformja A bűnbánat és bűnbocsánat hirdetésének fontosságát azzal indokolja, hogy az istenüsztelet - a fentiekből is kitűnik — Istennek a bűnös emberrel való találkozása, ahol Isten ad a bűnök megvallása után, kegyelméből, feloldozást. A modern kor embere számára — annak tartották és tudták magukat — az istentiszteletnek mindezeken túl dinamikusnak is kell lennie, ahol a lelkipásztor és a gyülekezet felváltva vállal aktív és igen aktív szerepet. A legnyomósabb indok azonban a teljes istentisztelet tervével kapcsolatosan az úrvacsorái részhez kapcsolódik. Ravasz indoklásában azzal érvel, hogy az istentisztelet középpontja mindenképpen az igehirdetés és a sákramentumokkal való élés. E kettő el nem választható és egyik a másikat erősíti, illetve magyarázza, ahogy már arról olvashattunk fentebb. A Ravasz László által említett, a budapesti teológusok Kálvin János Körével történt találkozás számos érdekes kérdést vet fel. Fekete Károly Makkai Sándorról írt értekezésében így ír: „a Budapesti Teológia ifjúságának Kálvin János Köre 1949-ben gondolja át az istentiszteleti gyakorlat kérdését”,37 Szőnyi György Liturgikájában pedig ezt olvashatjuk: „1948- 49-ben a Budapesti Teológia Kálvin János Köre és a Debrceni Református Teológiai Kar, valamint a liturgiái bizottság elnöke, Ravasz László új javaslatot terjesztett elő”.38 Ezek szerint a budapesti teológusok egy saját tervvel álltak elő, mely alapjában véve találkozott Ravaszék elképzelésével. Elképzelhető, hogy volt ilyen tervezet, az is lehet, hogy a közeljövőben napvilágra kerül. Addig azonban el kell fogadnunk azt a feltevést, hogy a budapesti Kálvin János Körnek nem volt saját tervezete. Valószínűsíthető, hogy a budapesti teológián 1949. április 30. és május 6. között tartott előadás-sorozat szervezőiként kerültek bele a liturgia-reform munkálataiba. A Körről fennmaradt dokumentumok tanúsága szerint ezen a rendezvényen 6 előadást hallgathattak meg a résztvevők. Az előadók Bartók György, Takács Zoltán, Gárdonyi Zoltán, Módis László, Bodonhelyi József és Ravasz László voltak. Mindegyik a maga kutatási területe szempontjából vizsgálta az istentiszteleti rendtartást, Ravasz László pedig a teljes istentisztelet általa tervezett rendjét tárta a nyilvánosság elé. Az előadás-sorozat nagy népszerűségnek örvendett.39 Ravasz László végezetül így ír: „... én hálásan fogadok minden kritikát, tanácsot, kifogást, útbaigazítást, mindenekfelett támogatást az igazi magyar református liturgia megalkotására”.40 Reflexiók A Református Gyülekezet 1950. évi áprilisi számában beszámolót olvashatunk arról, hogy a debreceni Nagytemplomban január 18-án az új 37 Fekete Károly, Makkai Sándor gyakorlati teológiai munkássága, Debrecen, 1997.119. o. 38 Szőnyi György, Liturgika, Sárospatak, 1993. 41. o. 39 Ráday Levéltár, A/13. 121. 40 Ravasz i. m. 15. o. 67
