Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kovács József: A Magyarországi Református Egyház 1948/51-es liturgiai reformja
Kovács József „Az eddigi református ágendák a homíliás és a sákramentumos istentiszteleteket élesen elválasztották egymástól. Ugyanakkor úrvacsoraosztás alkalmával szorosan egymás mellé fűztek egy teljes homíliás és egy teljes sákramentumos istentiszteletet. A lassú abúzus azt eredményezte, hogy az első istentiszteletnek nagy többsége úrvacsoraosztás elől eltávozott és a szent asztalnak csak egy kis töredék maradt a vendége. Az újabb theologiai állásfoglalások arra felé hajlanak, hogy az apostoli egyháznak egy egységes istentisztelete volt, amelynek középpontját az igehirdetés és az úrvacsora, vagyis a hallható és látható Ige, mint egység alkotta. Az istentisztelet dogmatikai eszméjéből is az következik, hogy a homíliás és sákramentumos istentisztelet magasabb szintézisben egységes kifejezést nyerjen.”29 A fentieket ismerve Ravasz zsinati határozatot kér egy, ahogy ő fogalmaz, „eszményi”istentiszteletre nézve, mely az Ige és a sákramentum kettősségét megszünteti. A tanács előtt ismertetett rendet tömörsége ellenére is érdemes közölni, hogy pontosan kitűnjék: mire adta egyetértését az Elnökségi Tanács. A Liturgiái Bizottság tervezete az Elnökségi Tanács előtt 1. Apostoli köszöntés 2. Invokáció s ének 3. Az Ige mint törvény 4. Bűnvallás és bűnbocsánat hirdetés 5. Ének 6. Bibliaolvasás a, ótestamentumi b, újtestamentumi rész 7. Hitvallás 8. Keresztelés 9. Hirdetések 10. Ének 11. Imádság 12. Alapige, igehirdetés 13. Ének 14. Előkészítő imádság az úrvacsoraosztáshoz, szereztetési Ige, /frakció, eleváció/.30 A szent jegyek kiosztása alatt ének. 15. Nagy vagy főpapi imádság 16. Miatyánk 17. Ének 18. Adakozás felajánlása 29 Lásd a 21. jegyzetpontot 30 Itt a ’kenyér megtörése, a bor felemelése’. 64
