Sárospataki Füzetek 7. (2003)

2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Károly Zsolt: Adottságok, tények, metaforák - avagy mit lát egy látlelet?

Adottságok, tények, metaforák - avagy mit láttat egy látlelet?

élménye. A gyökértelenné válás a metafora logikája szerint azt jelenti, hogy az identitás elveszíti létalapját, nem tud többé kielégítően válaszolni arra a kérdésre, hogy „ki vagyok én” leginkább a velem szemben álló „Másik” összefüggésében, illetve közösségi dimenzióban elmosódnak, érvénytelenné válnak azok a hivatkozások melyek „minket” megkülönböztetnek „tőlük”. A metafora működését alapvetően meghatározza, hogy mit rendelünk a gyökér képéhez. Az a valóság, melyet a Szöveg reprezentál, a gyökérhez a történelem, a kultúra és hagyomány fogalmait rendeli, s ezek elvesztése jelenti a gyökértelenné válást. Ez a gyakorlatban — az adott valóság logikája szerint — azt jelenti, hogy a Fa metaforájával jellemzett társadalom aktív diskurzusából eltűnik, tudatából kihullik a történelem, a kultúra, a tradíció. Nem létezik többé, s épp ezért maga a társadalom sem létezik tovább, vagy legalábbis végveszélybe kerül, hiszen történelem, kultúra és tradíció nélkül egyetlen társadalom sem létezhet.73 A magyar nemzeti narratíva visszatérő eleme, a „nemzethalál” víziója tekint ránk a Szövegből. Kiválóan tanúskodnak erről azok a helyek, ahol a globalizáció kihívásait a múlt egyház- és nemzetrontó eseményeinek ellenállhatatlan sodrához hasonlítja a Szerző. A középkori egyházban dívó simonia s egyéb poklok mélyét idéző gyalázatosságok, az ellenreformáció, a 20. századi diktatúrák, a gulag és haláltáborok, „a terror infemói”, „tatár, török, levert és kegyetlenül megtorolt szabadságharcok és forradalmak, a nemzetet fizikailag is megsemmisíteni törekvő akáói" mind-mind olyan veszélyhelyzetek, melyek a Szöveg világában egy — meglehetősen hiányosan definiált — kategóriába kerülnek a globalizációval.

Érdemes azonban feltenni a kérdést: leírható-e, interpretálható-e a Világ előttünk feltáruló adottságainak halmaza más módon? Rendet tudunk- e teremteni a jelenségek káoszában? Ki tudunk-e lépni a fenyegetettségnek a Szöveg által reprezentált légköréből? Úgy gondolom a válasz: igen — egy másik metafora felhasználásával. A fa metaforája ugyanis több más mellett azt is lehetetlenné teszi, hogy azt a világhelyzetet melyben élünk, pozitív attitűdökkel szemléljük

.74 Az új metaforával párhuzamosan azonban arra is szükség van, hogy adottságainkhoz ne affektiv, hanem tudatos reflexivitással viszonyuljunk. Azaz próbáljuk meg a helyzet struktúráját vizsgálni. Ennek nyomán belátható, hogy a globalizáció nem probléma- mentes folyamat, ám téves Muhi és Mohács élményét, konnotációit hozzá kapcsolni. A globalizáció teremtette helyzet ugyanis szempontunkból sokkal inkább a keresztyénség születésének körülményeire, a római biro73 Ld. Novak: i.m. 63. és 67. p.

74 Szándékosan nem azt írtam, hogy „reálisan szemléljük” hiszen az, hogy mit tekintünk realitásnak nagyban függ a használt metaforától.

53