Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: A Jahve örökkévaló uralmába vetett hit értelme Dániel könyvében
Ertghy Sándor Őt még a halál sem tudja megakadályozni abban, hogy hatalma nyilvánvaló legyen a történelemben. A történelem urának mindenek felett való hatalmát mutatja tehát, hogy Ő új életet ad a halottaknak és megerősíti, megpecsételi Övéihez fűződő kapcsolatát. Dániel könyve hirdeti, hogy eljön az idő, amikor semmiféle hatalom nem lesz képes többé Jahve és az igazak kapcsolatát megzavarni. Addig is azonban, amíg Jahve győzelme az istenellenes erők fölött le nem lepleződik, az embernek reagálnia kell az eseményekre. A történelem eseményei pedig mindenkit válaszra késztetnek, és tulajdonképpen ez a válasz dönti el, hogy a halál után kinek mi lesz a sorsa. Dániel könyve tehát tud a sorsok halál utáni szétválásáról, mely ponton felvetődik a feltámadás és a teodicea kérdésének összefüggése. Van, aki a feltámadás tanítása mögött a megfizetés gondolatának motivációját látja, mivel a feltámadás lényege, hogy Jahve kárpótolja azokat, akik Hozzá hűen, igazságtalanul szenvedve haltak meg. Ez az állítás azonban nem fedi a valóságot, de az sem, hogy a feltámadás nem válasz a teodicea által felvetett kérdésre és annak semmi köze a megfizetés gondolatához. Az Ószövetség egészét tekintve ugyanis egészen bizonyos, hogy a feltámadást elsősorban nem Jahve igazsága, vagy a megjutalmazás és büntetés motiválja. A feltámadás szolgáló karakterének52 sokkal inkább az a célja, hogy kiábrázolja Jahve örök uralmát.53 Tulajdonképpen Jahve dicsősége manifesztálódik akkor, amikor igazságot szolgáltat, megtöri ellenségei hatalmát és konkrét helyzetekben nyilvánvalóvá teszi örökké tartó királyságát. A halál hatalmának megsemmisítésében is az Ő dicsősége lepleződik le, amikor majd a halál megsemmisülése teszi igazán nyilvánvalóvá örök hatalmát, hiszen a feltámadás csak a halálból menti meg az embert, de a halál hatalma megmarad. Jahve hatalma a halál hatalmának megsemmisítésekor azonban igazán vitathatatlanná válik, mert akkor valóban Ö marad az egyetlen Úr, és a halál már semmilyen formában nem uralkodhat többé. Jahve mindenek feletti hatalma, dicsősége manifesztálódik tehát a feltámadásban, s majd a halál végső megsemmisítésében. Az Ö dicsősége lelepleződésének következménye az, hogy célba juttatja a történelmet, mert Jahve nem csupán a teremtéskor mutatta meg életet teremtő hatalmát, hanem az újjáteremtést is kezében tartja. A végidők eseményeivel foglalkozó apokaliptika irodalmában Jahve teremtő hatalma ér célhoz: Jahve, aki a teremtésben közösségre lépett az emberrel, a történelem kilátástalan helyzeteiben is ennek a kapcsolatnak a fennmaradásán munkál52 „die Auferstehungshoffnung.. .dienenden Charakter hat” - EICHRODT Theologie des Alten Testaments 2/3 i. m. 359. old. 53 HASEL és MOLIN elsősorban Ezsaiás apokalipszise kapcsán beszél Isten dicsőségének manifesztációjáról, de nyilvánvaló, hogy a halál legyőzésének minden formája Jahve dicsőségének kiábrázolása. - HASEL Resurrection in the Theology of Old Testament Apocalyptic i. m. 283. 284. old. - MOLIN, G Entwicklung und Motive der Auferstehungshoffnung vom Alten Testament bis zur rabbinischen zeit Judaica 9. 1953. 232. old. 32
