Sárospataki Füzetek 7. (2003)
2003 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Enghy Sándor: A Jahve örökkévaló uralmába vetett hit értelme Dániel könyvében
Enghy Sándor Dániel könyvének érdeme, hogy a 2Makk 7-tel ellentétében nem engedi elszakadni a földtől a feltámadást.3 2. A téma részletezése, a könyv kulcsfontosságú helyeinek tükrében a) Dán 3. 6. fejezetét Kelermann4 szerint az köti össze, hogy mindegyik a Tórához hűséges ember uralkodóval való konfliktusáról és szabadulásáról szól. Mártírium provokálása történik mindkét fejezetben, melyek tulajdonképpen az 1. és 2. parancsolathoz való hűség kérdését vizsgálják. A két fejezet nagy történeteinek érdekessége, hogy azok az eddig ismert legrégibb mártír történeteknél is régebbiek. Nem tartalmazzák ugyan a klasszikus, ilyen jellegű történetek minden elemét, de martíriumról számolnak be, s nyilvánvalóvá teszik, hogy Jahve az egyeden Úr, aki megmenti övéit a haláltól. Ez a tény lett a reménység és vigasztalás forrása a hellénizmus nyomorúságai között is: Jahve majd akkor is megmenti övéit, amikor kiteljesedik az O királysága, s szabadítása magába foglalja azoknak feltámadását, akik a mártírium poklának tüzes kemencéjébe kerültek. b) A Dán 7-ben található „emberfia zsoltár” mártíriumról szól — mondja Kellermann —, aki a fejezetet a földi és mennyei világ kontrasztjának ösz- szefüggésében látja. Az emberi lény (Dán 7,13) valószínű emberi fajhoz való tartozás kiábrázolása, mint ahogy a “132 héber megfelelője, a 07*03 is. A kifejezés Ezékielnél 95-ször azt az egyeden teremtményt jelöli, akit Jahve személyesen szólít meg. Kellermann szemei előtt meny- nyei bíróság képe elevenedik meg a fejezetben, s az ember életére könyvek felnyitása által derül fény. így történik azon mártírok posztmortális rehabilitálása, akik a halálból vitetnek a mennyei szférába. Black5 az „ember fia” (DltOO - Zsolt 8,5; 80,18) fogalmát Izrael maradékára vonatkoztatja a végidők összefüggésében, amikor Izrael már nem egyszerűen nemzet, hanem a megtisztított, megváltott maradék, mely a szenvedés tüzé- ben, tisztítókemencéjében dicsőül meg, s nyilvánvalóvá lesz, hogy ezek a megváltottak valójában nem is ehhez a világhoz tartoznak, hiszen örökké tartó királyi uralomban lesz részük. Kellermann véleménye azonban az, hogy az „ember fia” a Dán 7-ben nem korporativ értelmű, hanem pont a mennyei alakokkal állít szembe egyeden személyt: az „ember fia” a transzcendens ellentétének kifejezésére szolgál, s az ember a mártírok reprezentánsa, és kiábrázolja a mártírok sorsát. 3 Dán 12 a mártírok mennyei feltámadását a történelem és a végidők feszültségében lehozza a földre, nem úgy mint a 2Makk 7. 4 KELLERMANN, U Das Danielbuch und die Märtyrertheologie der Auferstehung ln: Henten, J.W. van Hg Die Entstehung der jüdischen Martyrologie Studia post-biblica 38 Leiden /u.a.: Brill 1989. 51-75 5 BLACK, M Die Apotheose Israels: eine neue Interpretation des danielischen „Menschensohns” In: Jesus und der Menschensohn FS Vögtle, A Freiburg-Basel Wien 1975. 92-99. old. 20
