Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

lyiknek mondanivalója nem tetszik. Mint verselőt, őszintén dicsérem. Ilyenkor kipirul az arca, hálás a tekintete.

Mikor búcsúzom a gyülekezettől, istendsztelet után odajön hozzám. Erősen telt arcán könnyek gördülnek le. Köszöni a szeretetet. Utoljára emlékeztetem Jézusra, aki nagyon szereti őt. Bánt, amiért megszakadt a kapcsolatunk.

68. Megcímzett boríték

Kesztölcről kapok megdöbbentő táviratot. „Hozzátartozója tragikus körülmények között meghalt, temetéséről sürgősen gondoskodjék.” A községi tanács küldte az értheteden hírt. Telefonkeresésre az a válasz, nem tudják kiről van szó. Semmi irat nincs nála. Senki sem ismeri. A bisztróban ült, italt rendelt, mire vitték volna, lefordult a székről. Az asztalon előtte volt egy boríték meg egy golyóstoll. Éppen csak befejezhette a címzést. Nekem akart írni, de különös módon papírt nem találtak nála.

Azonnal utaznunk kellett. Természetesen nagyon emésztett bennünket, ki lehet az a „hozzátartozónk”, aki Kesztölcre vetődött, és tragikus halált halt.

Ott megtudtuk. Valóban a rokonsághoz tartozott. Elkallódott agglegény. Kitűnő asztalos volt, aki nem ment szövetkezetbe. Művészi munkáját leleményes emberek kihasználták. Löktek neki valamit érte az eltartáson túl. Legutóbb két hónapon keresztül egy rendőrezredes villájában dolgozott.

Többször elhívtuk magunkhoz nyaralni. Igen szeretett nálunk. Dorogon temettettük el őt. A megcímzett boríték életem kincsei közé tartozik.

69. Tegezés

Falunk sohasem volt könnyű kérdés. Úgy láttam meg, hogy senkivel sem tegeződök. Nem rátarüságból, inkább pásztori meggondolásból. Közel egy évtizedig nem is volt baj. Tisztelet volt, tegezés nem volt. A kettő nem függ szorosan össze egymással.

Történt, hogy a Szülői Munkaközösség az iskolában teaestet rendezett. Több gyermekem általános iskolás lévén, én is részt vettem rajta. Odaültem a zetorosok közé. Nagy csodálkozásomra a férfiak egymás