Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - MÚLTUNK - Horváth Barna: Pályánk emlékezete VIII. - Utazni kell!
Horváth Barna várnak az anyaországtól semmit. Csak magukra számíthatnak abban, hogy a színmagyar közösség látszatát minél tovább fenntartsák. Másnapra kibeszélgettük magunkat és kerestük a módját a tovább menetelnek. András mondta, hogy a mi betétlapunkkal nem lehet más rajonba menni, az csak a Szilágyságra érvényes. Mi meg mondtuk, hogy Kolozsvárt szeretnénk látni. Akkor nincs más - mondta - csak az, hogy egy kevésbé járt hegyi úton Csúcsa felé kell leereszkedni. Zötyvögtetős földúton, bivalycsordák legelőjén közelítettük meg a kolozsvári főutat, s közben elhaladtunk Goga Oktavian csúcsai kastélya mellett. Kolozsvárra érve megtekintettük a várost és a botanikus kertet, majd a Teológián kerestünk volna néhány napra szállást. Zsigmond Jóska, a szenior mondta, hogy az nem fog menni, mert tilos külföldieknek szállást adni. Egyet tud velünk tenni: mászkáljunk kapuzárásig a városban, majd este 10 óra körül, ha tiszta a levegő, beereszt minket egy diákszobába, reggel pedig korán el kell tűnni. Hálásan néztünk rá, mert éreztük, hogy milyen kockázatot vállalt. Egy ilyen befogadás a szeniorságába is kerülhetett volna. Reggel aztán napkeltével és friss energiával "repültünk" tovább Marosvásárhely felé, ahová már nem jutottunk el. Az lett a vesztünk, hogy nem tudtuk a helyi szabályt, miszerint a Post Control! "fakabátos" őrszemei előtt 50 km-es sebességgel kellett vagy lehetett elhaladni. A mi Pannóniánk viszont megtáltosodott és hegyen-völgyön legalább 60-nal "repült". Vásárhely bejáratánál egyszercsak mintha Zvolenszky rendőrt látnám Szerencsen a bokrok mögül kiugram, a tányérsapka csaknem azonos volt és a megfogás hirtelen mozdulata is, megint megfogattunk. A hatalom őre közölte, hogy Nagyváradon a milícián kell jelentkeznünk, nem is a közlekedés, hanem a tiltott határátlépés miatt. A milícián egy őrnagy fogadta a tilosban ért magyarokat, akikkel tele volt az őrszoba, s akik közt olyan is akadt, aki már a tengerpartról jött hazafelé. Először nem akart tudni magyarul, de utóbb rákényszerült, mert a mi román nem tudásunk erősebbnek bizonyult, ügy érveltem, hogy felmutatva a betétlapot, idéztem nyomtatott szövegét, miszerint "ÉRVÉNYES A ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG TERÜLETÉRE". Úgy gondoltam, hogy még azon belül vagyunk Következő kérdése az volt, hogy vendéglátóink nem hozták tudomásunkra azt a korlátozást, ami szerint csak a rajonra érvényes az engedély? Mondtam, hogy említették, de nem vettük komolyan, mert ha 78
