Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - MÚLTUNK - Horváth Barna: Pályánk emlékezete VIII. - Utazni kell!
Horváth Barna PÁLYÁNK EMLÉKEZETE VIII. Utazni kell! Ma már csak így mondjuk leegyszerűsítve a klasszikus örökségből reánk maradt felismerést: Navigare necesse est. Ma is hallható ez, pedig mi többnyire kimaradtunk a hajózás élményéből és csak a latinból vett törmelék-anyagot őrizgetve vegetálunk az ún. klasszikus műveltséggel, merthogy se hajónk, se tengerünk. Ha eljutunk is Fiúméba, vagy Stralsundba, Ostendébe, esetleg Jaffába, mindezt víz nélkül is megúszhatjuk és elmondjuk, hogy láttuk a tengert. Több tengert is, csak érintőlegesen, mint akiknek van magyar tengerük, de nincsen vízi jártasságuk. Mégis ott van az emberben valami ősi me- hetnék-vágy, valami peregrinus ösztön: eljutni valahová, majd visz- szatérni, és élményeket mesélni. Igen régi motívum ez az emberiség történelmében, hogy "világgá ment" valaki, mint egykor Homéros hősei, vagy éppen Ábrahám, aki az Úr szavára kijött a Folyamközből, Úr városából. Ki gondolta volna, hogy 20. század végi életünket oly mértékben meghatározza majd a mobilitás, hogy a Föld megkerülésének rekordjait döntögetjük majd, ha nem is vízen, inkább szárazon, vagy a levegőben. Apám élete még a kerékpár jegyében telt, boldog volt vele. Gyakran lement Zomborra, Szerencsre, ha valamit intézni kellett. De még a Bojtáról is haza közelítette vele termelvényeit. Amikor aztán rövidesen megtanultam a váz alatt, meg a csomagtartón ülve kerékpározni, az utcabeliek talán irigyelték is ezt a boldogságot. Úgy mondtuk ezt akkoriban, hogy "majom a köszörűn". De amikor már Patakot is megjártam biciklivel (2x30 km egy nap) világos volt, hogy ez a helyváltoztatási igény átcsap majd valami minőségi változásba. A technikát tekintve a változás csak szén fokozatossáeeal jelentkezett. 1 O'U f Először egy "Dongó" motor képében. És úgy adódott, hogy pesti teológusként kijártam Tápiószele-Tápiógyörgye-Ujszilvás gyülekezeteibe, Balogh József lelkipásztor vasárnapi kisegítőjének. Leszállván a pesti vonatról, a parókián várt a Dongó motorral felszerelt kerékpár, amit gyors pedálozással lehetett beindítani. Ha egyszer beindult, akkor már vidáman húzta a csíkot a kukoricaföldek közt kitaposott mezsgyén. Ha viszont nem kellő érzékkel bántunk vele, lefulladt és 73
