Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: Kiváltság és felelősség - gondolatok liturgusi szolgálatunkról
Kiváltság és felelősség magát a középpontba. A sákramentum kiszolgáltatásánál fokozottan igaz Keresztelő János szava: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem" (Ján 3,30). A liturgusnak át kell adnia a helyet az ő Urának. A kezek, amelyek a jegyeket nyújtják át, Krisztus kinyújtott kezei. Ezért nem tartom helyesnek, ha pl. az úrvacsorát osztó lelki- pásztor hangosan vezeti az éneket, vagy igéket mond minden egyes odajárulónak. Van, amikor a találkozást úgy tudom előmozdítani, ha „eltűnök", mert nem velem kell találkoznia a másik embernek, hanem Azzal, akit képviselek. Ilyen alkalom a sákramentum is. 3.2.2.3. Verba solemnia. Az ünnepélyes szavak nem „összekötő szövegek", hanem az istentisztelet prófétai cselekményei. Nem a liturgus akar valamit mondani, hanem Istennek van közlendője az apostoli köszöntéstől kezdve az áldásig. Ennek megfelelően ezekre a rövid liturgiái egységekre is alázattal és átgondoltan fel kell készülni. Az ünnepélyes szavak bibliai alapúak legyenek. Nem mindenáron van szükség a változtatásukra („variálásukra"), hiszen a liturgia igehirdetés melletti elemei - szemben az igehirdetés dinamizmusával - a maradandóság, a stabilitás letéteményesei is az istentiszteletben. Ugyanakkor szükséges lehet, hogy az egész istentisztelet, benne az igehirdetés tartalmához illeszkedve alkalmanként változtassunk meg egy-egy ilyen liturgiái elemet. A gyülekezet megszólítása, az igeolvasás előtti és utáni szavak, az adakozásra való felhívás, vagy az áldás elmondása mindig emelkedetten, de testvéri hangnemben hangozzék el. A gyülekezet megnyerése, felszabadítása az Ige megcselekvésére nem hivataloskodó, hanem szeretetteljes légkörben történhet meg. 4. Bezárás. Kiváltságról és felelősségről szóltunk. Az a liturgus, aki ezeket átéli, Isten dicsőségére szolgál. Végezetül hadd szóljon erről újra Gönczy Lajos: „Az a lelkipásztor, aki mindig szem előtt tartja, hogy ő legelsősorban liturgus, aki gondosan vigyáz arra, hogy ezt a legsajátosabb szolgálatot teljes lélekkel, minden erejével láthassa el, egyéb munkájában is több eredményt, több áldást tud felmutatni, mint más, mert mi mindenekelőtt liturgusok vagyunk, azaz olyan szolgák, akik templomban és templomon kívül azért munkálkodunk, hogy egyedül Istené legyen a dicsőség!"50 50 Gönczy Lajos i.m. 68.o. 61
