Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: Kiváltság és felelősség - gondolatok liturgusi szolgálatunkról
Kádár Ferenc 3.2.1.3. A hitvallás. Az Isten Igéjére adott válaszunk a hitvallás is. Az Ige tettre serkent - a gyülekezet méltó válasza erre: „Hiszek..." Az Apostoli Hitvallást a sákramentumos istentiszteleteken, a konfirmáció alkalmával és a temetéseken mondja a gyülekezet. A médiumok, a közélet és hétköznapjaink nemtelen szóáradatában nagy kincs az egyértelmű szó, az egyenes beszéd. Hitünk összefoglalása ilyen. Tanítsuk a gyülekezetei ennek megbecsülésére. Érdemes időnként végigmagyarázni a Credo-t például bibliaórán, vagy a presbiterképzésben. Fontos az is, hogy lehetőleg ne végezzünk úgy esketést, keresztelést, amíg a szolgálatot igénylők nem ismerik hitünknek ezt a summázatát. Amikor mondjuk, ne monoton felmondás legyen, ne olyan liturgikus rész, amin „túl kell esni" - hanem olyan szívbeli vallomás, amelyre az Úr ezt mondhatja: „a te hited megtartott téged" (Mt 9,22). Szükséges, hogy a gyülekezet a liturgus vezetése mellett együtt, fennhangon tegyen hitvallást. A liturgikák a hitvallások között megemlítik a Miatyánk-ot is43, s valóban ez az imádság annak szimbóluma, hogy az „így imádkozok" népe vagyunk. 3.2.1.4. Az adakozás. Isten kegyelmes tettére, megszólító szavára a legkézzelfoghatóbb, materiálisán is értelmezhető válasz az adakozás. A keresztyén élet gyümölcstermő élet: a hála gyümölcseit termi. Ez az aktivitás az egész élet odaszánásában, a jó cselekvésében valósul meg. Ennek konkrét jele, kultuszi kifejezése a perselyadomány is. Kálvin az adakozást az ószövetségi hálaáldozatok bemutatásához hasonlította44, emellett pedig „cselekvő imádságnak"45 nevezte. Sok téveszme található az adakozás körül gyülekezeteinkben. Tanítást kell adnunk igehirdetésben és más formákban is arról, hogy a perselyadomány nem „belépődíj", nem „tagdíj", hanem a gyülekezet konkrét felelete Isten megszólító szavára. Vétkezik az a lelkész, aki nem hirdeti az adakozást, mondván: ne gondolják, hogy kéregét az egyház. De vétkezik az is, akinek szószéki „vesszőparipája" az adakozás kérdése. Hirdessük a liturgia papi cselekményeként, és mindig biblikusán! A II.Kor 9,7 példája int: „a jókedvű adakozót szereti az Isten" - ezt ne toldjuk meg: „szereti és megáldja". 44 Ld.: Czeglédy i.m. p.84.; Szőnyi i.m. 34.0. 44 „...az alamizsnálkodás a szent áldozatokhoz hasonlíttatik, hogy a jelenben ez helyettesítse a régi törvényszerű áldozatokat" Inst. 7:5, idézi Nagy S. B., i.m. 87.o. 45 Ld. Nagy S. B„ i.m. 88.o. 58
