Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: Kiváltság és felelősség - gondolatok liturgusi szolgálatunkról
Kádár Ferenc alkalmakon való prédikálásra. Nem vitatkozom e javaslatokkal, de egy az egyben nem is próbálkozom meg velük gyülekezeti szolgálatomban, mert bizonyos vagyok abban, hogy a Kálvin által annyira óhajtott „jó rend megőrzése"29 csorbát szenvedne. Fontos lehet tanulnunk más felekezetű testvéreinktől, vagv másfelé élő református hittestvéreinktől, és szükségünk lehet új formák elsajátítására is (például a laikus bizonyságtételnek, olykor igehirdetésnek fontos szerepe lehet az egyházi élet bizonyos kontextusaiban)... Mégis úgy vélem: az az istentiszteleti rend, amely a mienk, amelyet mi örököltünk és mi gyakorlunk, számtalan lehetőséget biztosít a liturgusnak arra, hogy elősegítse a gyülekezet aktív részvételét az istentisztelet cselekményében. Nézzük meg e lehetőségeket! 3.1. A liturgus felelőssége az istentisztelet létrejöttében. A liturgusi szolgálat nem az apostoli köszöntéssel kezdődik. A felkészülésnek, a szervező és a tanító munkának meg kell előznie az istentiszteletet. A lelkipásztor már ezen a ponton sokat tehet azért, hogy a gyülekezet valódi résztvevője, és ne passzív „nézője" legyen az istentiszteletnek. 3.1.1. Felkészülés az istentiszteletre. Ezzel kezdődik a liturgus szolgálata. A felkészülésnek két fázisa van: az általános és a speciális. 3.1.1.1. Általános felkészülés. A lelkipásztor, a liturgus legyen igehallgató, legyen gyülekezeti tag. Aki gyermek- és ifjúkorában nem vett részt istentiszteletek százain és ezrein, az nagyon nagy hátránnyal kezdi meg és végzi íelkészi szolgálatát. A teológiai tanulmányok idején fokozódik az igehallgatás fontossága. A tanulmányi idő alatt a teológusgyülekezetben sok áhítaton, istentiszteleten vehet részt a hallgató. Ezek mellett nagyszerű lehetőségek a gyülekezeti kiszállások, ahol új és új gyülekezet istentiszteletén lehet együtt a hívekkel. Aki e lehetőségekkel nem él maximálisan, az előre megszegényíti, szűklátókörűvé teszi jövőbeli liturgusi szolgálatát. Lelkipásztorként is fontos az, hogy igehallgatók legyünk. Ki kell használnunk a konferenciák, továbbképzők alkalmait, sőt szabadságunk idejét is arra, hogy gyülekezeti tagokként vegyünk részt istentiszteleteken. Persze, mi lelkészek, legendásan rossz igehallgatók vagyunk, de meg kell tanulnunk a mások szolgálatáról megfogalmazott kritikánkat önmagunkkal szemben is érvényesíteni! Saját gyülekezetünkben is legyünk igehallgatók. A vendégigehirdetők szolgálata a Mózes-székben, vagy a templom más 29 Ld.: Nagy S.B.: i.m. 39.o. 52
