Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: Kiváltság és felelősség - gondolatok liturgusi szolgálatunkról
Kádár Ferenc mind a gyülekezet, mind a pap a Szentlélek eszköze és alkotása" - olvassuk Ravasz László szavait a régi Agendában23. Nincsen nagyobb kiváltság, mint engedelmesen és aktívan részt venni Isten akaratának ebben a megvalósulásában: az istentiszteletben. Az Istent „lélekben és igazságban" (Ján 4,24) imádó gyülekezet egésze kell, hogy átélje ezt - de különösképpen át kell éreznie ezt annak, aki az Ige szolgájaként nemcsak résztvevője, hanem vezetője is a gyülekezeti istentiszteletnek. A liturgus életének és kegyességének meghatározó tényezője kell, hogy legyen az Isten nagysága előtti szüntelen alázat és kegyelme iránti örvendező hálaadás. Ha életének istentiszteletében ezek jelen vannak, akkor a lelkipásztor szeretni fogja az istentiszteletet. O lesz az első, aki számára jó értelemben vett „élményt" jelent templomba és gyülekezeti terembe menni. Nem önmagára, fáradtságára, vagy éppen önerejére fog nézni, de nem is a gyülekezet iránti érzelmei vezetik az istentiszteleten - hanem Isten Szentlelke indítja és vezeti az egész liturgiában. O lesz az első, aki megtapasztalja az Úr jelenlétét. O lesz az első, aki számára valóban találkozás lesz az istentisztelet. Ha a liturgus így tekint a szolgálatára, akkor nem fog kettéválni előtte az istentisztelet és az élet, hiszen az igazi istentisztelet az élet tükröződése, a valóság integráns része, ahogyan azt egyre többen újra felfedezik.24 A szolgálatát kiváltságként elfogadó liturgus példája hatni fog a gyülekezetre. Hűséges szolgálatát Isten olyanokkal áldja meg, akik szintén egyre jobban szeretik az istentiszteletet, mert az számukra is a Szentháromság Isten jelenlétének, a vele való találkozásnak csodálatos alkalmává lett. Ez teszi a liturgus számára a szolgálatot nemcsak kiváltsággá, hanem felelősségteljes munkává is. 3.0. A liturgus felelőssége. Az a lelkipásztor, aki az istentiszteletre érkezve a felemeltetésnek, a kegyelem elnyerésének csodáját éli át, egy másik érzést is kell, hogy érezzen, sokszor egyre nehezedő teherként. Ez az érzés annak komolyan vétele, hogy milyen mérhetetlen felelősség istentiszteleti szolgálatot végezni. 23 Agenda, A Magyar Református Egyház liturgiás könyve, Szerk.: Dr. Ravasz László, Budapest, 1927. 13.0. 24 Ld. Joan Kahn-Schneider: Worship the Context for Preaching; in: William F. Schulz: Transforming Words, Boston, 1996. lOlkk.; vö.: R. Clapp, i.m. 111k. 50
