Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 1. szám - IGEHIRDETÉS - Győri István: Oktass, hogy éljek!

Győri István

Van, aki a pénzben bízik. Egyre nagyobb kísértés ez. Korábban inkább az számított, hogy kinek milyen összeköttetése, kapcsolata volt. így lehetett dolgokat elintézni, előnyökre szert tenni. Kusza és átláthatatlan rendszer volt ez. Ma a viszonyok sokkal tisztábbak, a szabályok egyszerűbbek. Pénz kérdése az egész. Nem kell hosszasan példálózni, hogy észrevegyük, mennyi mindent nem lehet pénzen elintézni. Megelégedettség, igazi szeretet, békesség, bűnbocsánat, tiszta lelkiismeret vajon hol és mennyiért kapható a „szabad piacon"?

Van, aki emberekben, vezetőkben, politikusokban bízik. Gondoljunk vissza az elmúlt hónapokra, a politikai választások idejére. Sokan, egyének és közösségek, egy-egy politikussal vagy politikai irányzattal olyan mértékig összekapcsolták személyes boldogulásukat, sőt egyházunk jövőjét, boldogulását is, hogy amikor változott a politikai helyzet, szinte megrémültek. Összeköthető-e az Ur ügye emberekkel? Ha ezek buknak, vagy kisebbek lesznek, vajon velük együtt vesztésre áll az Úr ügye is? Az egyháztörténelem sok intő példát ad arra, hogy Isten ügyének, az anyaszentegyháznak fölötte kell állni az emberi dolgokon, de mégis újra meg újra beleesünk ebbe a hibába.

És gondoljunk előre, az egyházi választások, a tisztújítás idejére. Lesz-e elég tisztánlátás, alázat és bölcsesség bennünk, hogy ne keverjük össze a dolgokat. Emberi ígéretek, ambíciók, maguknak tábort szerző önjelöltek fogják-e megszerezni a többség támogatását, vagy pedig tudunk-e majd elcsendesedni és az Úrra figyelve az Ő akaratát keresni?

Ha Isten népe akarunk maradni, nincs más út, mint a Neki való engedelmesség, annak a boldogságnak a keresése, amiről a zsoltáríró így szól a következő versben: „Boldog, akinek segítsége a Jákob Istene, és reménysége van az Úrban, az ő Istenében." (146,5.)

4