Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 1. szám - TANULMÁNY - Kádár Ferenc: Kiváltság és felelősség - gondolatok liturgusi szolgálatunkról

Kádár Ferenc

Kiváltság és felelősség- Gondolatok liturgusi szolgálatunkról 1. Bevezetés. Az istentiszteleti szolgálatot - tehát az igehirdetést és a liturgiavezetést - végző lelkipásztort liturgusnak nevezzük. Ritkán használjuk ezt a szót, ahogyan a fungens1 név használata is kiveszőben van.

Jellemző módon, ha istentiszteletet tartunk, ezt mi, lelkészek is gyakran így fejezzük ki, hogy prédikálunk, igét hirdetünk: mintha mindaz, amit a templomban lelkészként végzünk, csak homiletikai feladat lenne. Persze bibliai és reíormátori alapokon állva büszkén vaü- hatjuk, hogy az istentisztelet középpontja az Ige, és ebből következően „minden istentiszteleti cselekmény központi része: Isten Igéjének hirdetése"1 2. Ezt más felekezetű testvéreink is érzékelik és megjegyzik3, olykor gúnyos kicsengéssel4 - amiből persze nekünk szintén tanulnunk lehet.

Fontos viszont az, hogy túl a megnevezéseken, szolgálatunk lényegét tartsuk szem előtt: Isten az O nevének dicsőítését az istentisztelet egészében várja és fogadja kedvesen népétől. Ne legyen ránk jellemző semmiféle liturgikai tudatlanság és liturgiái nemtörődömség, hanem érezzük át: milyen nagy kiváltság és felelősség az, hogy a liturgus munkáját végezhetjük.

E célból készült ez a dolgozat is.

2.0. A liturgus szolgálata: kiváltság. Az istentiszteletre érkező lelkipásztort különös érzés keríti hatalmába: „nem természetes az, nem az én érdemem, hogy beléphetek Isten házába, hogy szolgálhatok az Úr dicsőségére". Csodát él át: a felemeltetésnek, a kegyelem elnyeré1 A latin ellát, elvégez, betölt igéből; vö.: funkció

: Ld. Nagy Sándor Béla: A református istentisztelet Kálvin felfogása szerint; Debrecen, 1937. 66.0.

3 „Mivel a legerőteljesebben a református egyház hangsúlyozza az ige hirdetésének fontosságát cs ez áll a középpontban, ezért a liturgia alakítása is leginkább egyszerű és puritán" - in; Várnagy Antal (róm.k.): Liturgika, Abaliget, 1999., 564.0.

4 Ld. Hafenscher Károly; A keresztény istentisztelet, Budapest, 1999. - Az evangélikus szerző a református istentisztelet egyszerűségét egy zárójeles mondatban így jellemzi: „az igeliturgia sokszor a legminimálisabb 'körítéssel' zajlik"... 42.o.

45