Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk
OS Sárospataki Füzetek 2002/2 90 84. Nem vagyunk igényesek Tiszafüreden történt. Ottani lelkipásztor testvéremnek agytrombózisban megbetegedett, meg is halt felesége. Országosan ismert, áldott életű, de félretett szolgatárs volt. Én helyettesítek már ötödik napja, és az ötödik temetést jelenti egy szálfatermetű, őszülő rendőrtiszt. Fiatal beosztottja öngyilkos lett. Diktálja az anyakönyvezéshez szükséges adatokat. Beszélgetünk az elhunyt életéről, családi körülményeiről, hiszen rokona volt. Mielőtt elköszön megkérdezi: „Ki fogja az egyházi beszédet tartani?” Ide most sok vendég jön — mondom —, ha fiatalabb lelkész érkezik, akkor ő, ha nem, meg kell elégedniük velem, szerénykedem. „Jöjjön csak nyugodtan, nem vagyunk igényesek” — válaszolja rend- őrösen. 85. Drága féltés Evangélizációs szolgálatban vagyok. Házigazdám három és féléves kislánya az ebédlőben térdemen ül. Sokat kérdez, igencsak összebarátkoztunk. Felugrik, kiszalad, két kis csokoládé szeletet hoz. Egyiket felém nyújtja: „Tessék!” „Nem szabad!” — mondom. Miért? — kérdezi gyermekes csodálkozással. „Mert beteg vagyok” — huncutkodom. Egyszerre elkomorul kis arca. „Mi bajod?” — érdeklődik érezhetően aggódva. „Rossz a szívem!” - folytatnom kell, tulajdonképpen igazat mondva, mert valóban szív- és érrendszeri betegséggel küszködöm. Kerülnöm kell mindent, ami hizlal, sőt fogynom volna ajánlatos. Szívem csakugyan sokallja súlyomat. O nagy, féltő szemekkel néz rám, és szinte ámulva kérdi: „Hát nincs benne az Úr Jézus?” 86. Megható látogatás Seress Laci üvegező segéd volt. Főfoglalkozása valójában mégis az, hogy ifjú kora óta Jézus követeként viszi az örömhírt. Valamikor a Nagy Sándor telepen elsősorban a cigányok közé vitte. A KIE-s Szekeres Miskának munkatársa volt a Fiúkfalva megszervezésében. Az utcákról szedték össze a többnyire eldobott, csavargó ■i -m 90178 ca
