Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

Nem is tagadja, nevetve azzal üti el a dolgot, hogy nem kell azt komolyan venni. Rossz szokás az egész. „Isten komolyan veszi!” — figyelmeztetem. Jézus szavait idézem: „A szív teljességéből szól a száj!” Kényes a téma, tegyük félre. Különben is komoly kérése van. Hallja, hogy itt akarom hagyni a falut. Ne tegyem! — int. Meg fogom bánni. Mi a kérés? - sürgetem, mert sietős dolgom van. Hát az, legalább addig ne menjek el, míg ő meg nem hal. Szeremé, ha én temetném el. „Nem mindegy az Feri bácsinak?” — kérdezem támadóan. Meghatódom, mikor hallom: „nem”! Nyolcvannégy éves vagyok — folytatja — sok temetésre eljárok. Szeretném, ha az én koporsóm mellett is az Ige (így!) szólna.

73. Ha az egyik bírja

Mielőtt 30 év után itt hagyom a gyülekezetei, a templomot még egyszer rendbe tesszük, immár harmadszor. A tornyot, tetőzetet, fehér- gyarmati szakemberek gyönyörűen megújították. A falakon nem sok hiba van, így még sincs meg az összhang. Maga a presbitérium szorgalmazza a teljes megszépítést.

Vállalkozónak már nem tudjuk kiadni. A gyülekezet kicsi és szegény. 180-an hordozzuk az anyagi terheket. Ebből 68 magányos, 70 éven felüli. Két szakmunkás, három „ezermester” fogadkozik, ők a munkát elvégzik még hosszú létráról is, csak az anyagot szerezzük be. Kiderül, hogy nem szabad! — életveszélyes lenne.

Istennek mégis kedves a szándék. A biharkeresztesi Építőipari Szövetkezet vezetője kiszállíttatja, sőt felállíttatja önkénteseivel a szükséges állványokat. Az ácsokat gépkocsival én hozom, viszem. Még az autóban sem hajlandók egy fillért sem elfogadni.

A templom kész. Az állványzatot már mi magunk bontjuk le. Az utolsó szakasznál tartunk. Egyetlen colos deszka van még fenn. Rajta a fiatal vasutas presbiter. A templomkert kerítésén kívüli úttestről nézem a munkát. Éppen a nyolcméteres fenyőfa támaszték végénél állok. Sanyi, a vasutas, leszól: „Tessék már a gerenda végét vagy öt centivel maga felé húzni — tiszteletes úr.” Teljes erőbedobással próbálom, de nem megy. Atyámfia türelmesen vár. Végül szégyenkezve megvallom: „Nem megy!” O értetlenül csóválja fejét: „Pedig a Somogyi Pista tehene reggel könnyedén eltaszította.”