Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

# Sárospataki Füzetek 2002/2 80

megsejtettek Jézus követésének szépségéből és komolyságából. A szülőket mindig végiglátogattam.

Az egyik nagyapa ilyen alkalommal mondotta, azzal ő nem törődik, ha az unokája az iskolában nem tudja is a leckét, de ha a kátéból szégyent vall, előveszi a botot.

A tárgyra térve, az első évben komoly gond volt a szülők számára, mivel ajándékozzanak meg. Mert tiszteletesnek ez ott kijárt.

„Vegyünk rádiót” — javasolta az egyik édesanya. Észrevette, hogy nincs az otthonunkban.

„Nem lehet!” — tiltakozott a harangozó, akinek fia szintén akkor konfirmált. „Olyan szent ember - áhította rólam - hogy még rádiót sem hallgat”.

Nem tudván megegyezni, borítékba tették az ajándékra szánt összeget, őszintén megvallva: miért?

Mi meg vettünk rajta egy szép „világvevőt”, mert valóban nem volt semmilyen. Meg is kellett nézniük mindnyájuknak, nehogy azt gondolják: „olyan szent ember” vagyok.

59. Jöjjetek bátran

Az ismeretien holland házaspár, akikkel már évek óta levelezünk, és időnként segítséget is nyújtanak számunkra, szeretne meglátogatni bennünket.

Félnek a vasfüggönytől. Bátorítom őket, jöjjenek nyugodtan. Semmi bántódásuk nem lesz. Nemcsak mi várjuk őket szeretettel, népünk is melegszívű. Végre rászánják magukat. Jöjjenek három hétre öt kis gyermekükkel. A határon nincs semmi probléma. Végig az országon sem. Örömmel számolnak be róla, hogy egyetlen helyen sem állították meg őket. Sőt, még a közlekedésben is előzékenységet tapasztaltak.

Ám alig hozták be a mikrobuszból csomagjaikat, és ülünk le az asztal mellé egy kis uzsonnára, már ott a rendőrautó a Járási Kapitányságtól. Igazoltatják őket, alaposan forgatják kezükben irataikat.

Barátom, aki foglalkozása szerint elektromérnök, bölcs mosollyal viseli az ellenőrzést. Felesége azonban reszket, szinte minden tagjában. A rendőrök távozta után csodálkozva kérdezi, hogy nálunk ilyen szabadon jöhetnek be otthonunkba az egyenruhások? Igen — mondom tréfásan - nálunk „szabadság” van. Néhány évvel később már