Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk
03 Sárospataki Füzetek 2002/2 A tragédia felfedezése utáni napon két autóval megjelentek a távoli rokonok. Sose beszélt róluk, de a tanácsházán le volt téve címünk. Tanácselnökünk mondta el nagy felháborodással, hogy miután az egész házat felkutatták, bementek hozzá a hivatalba. Első kérdésük az volt, hogy megtalálták-e a betétkönyvet? Megtalálták, mégpedig szép összeggel. Nekem - ítélkezés nélkül - Jézus döbbenetes igéje bujkál szívemben, melyet a vagyonában gyönyörködő és nyugalmas jövőjében reménykedő gazdagnak mondott: „Bolond, éjjel elkérik a te lelkedet, és amiket gyűjtöttél, kiéi lesznek!?” Figyelmeztetése is: „így van dolga annak, aki kincset takar magának és nem az Istenben gazdag.” (Luk. 12:20-21.) 48. Életemben először Patakon Darányi püspök nyugdíjazását kérte. Nem bírta tovább, vagy őt nem tűrték többé? Ki tudhatja. Egyedülálló esemény. Hivatalos lapunkban pályázatot hirdetnek a megüresedett állásra. Nem tudom megmondani miért, de beadtam én is pályázatomat. Szinte hiheteden, de meghívtak bemutatkozó szolgálatra. Sohasem jártam még Patak környékén sem. Nem kevés huzavona után a szükséges engedélyek is megérkeztek a szolgálatra. Az állomáson Korsós István helyettes lelkész várt. A Főiskolán szállásoltak el. Kedvesen gondoskodtak rólam, de nem mehettem sehova, nem beszélgethettem senkivel. Másnap, vasárnap délelőtt a helyettes lelkész vezetésével mentem a templomba. Darányi püspök is ott volt feleségével együtt. „Az én juhaim hallják az én szómat, idegent pedig nem követnek” — volt az igém a János 10-ből. Kifele jövet egy alacsony, barátságos férfi odamerészkedett hozzám, s csupán annyit mondott: „Köszönjük, hogy eljöttél.” — Újszászy Kálmán volt. Visszakísértek a Kollégiumba, ebédet hoztak, majd ki a vonathoz az állomásra. Alig egy hónap múlva, valaki hosszú levélben bíztatott, készüljünk a költözésre, mert vár Patak. Nem készültünk, nem is kellett. Zűrös körülmények között az egyházkormányzat másképp döntött. Majd az egyháztörténészek egyszer kikutatják: miért?
