Sárospataki Füzetek 6. (2002)

2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk

GS Sárospataki Füzetek 2002/2 80 csit, kenegetem a háját. Valóban szeretek vele beszélgetni, bár elgon­dolkodtató filozófiája van. Szabadszájú is. „Csak párttitkárok és pa­pok ne volnának!” - mondta egyszer szemembe. Félúton lehetünk Keresztes felé. Onnan csézán, ha nem is trappban, de jó ütemben jön a pártdtkár és a Tsz-elnök. Az én nagybajuszú atyámfia ostorával gőgösen mutatva két álomszép lovára, hangosan kiáltja a párttitkár felé: „Sanyi! Vegyétek meg a lovaimat!” „Holnap már a miéink lesznek!” — hangzik kacagva a magabiztos válasz a tovarohanó csézából. Csúnya, ocsmány káromkodás a következmény a bakon. A gazdát egy cseppet sem zavarja, hogy ott ülök mellette. Szinte eltorzult arccal fogadkozik, hogy két „csíkos ruhát elszaggatott már, de inkább el­szaggatja a harmadikat is, a közösbe ő nem megy.” Este, mint később megtudtam, a tanácsházára hívták. Sohase mondta el, hogy akkor ott mi történt. Igaz, tapintatosan nem is kérdeztem tőle, de másnap reggel ő írta alá elsőnek a faluban a Belépési nyilat­kozatot. 35. „Halálos beteg” Hideg, téli éjszaka van. Ilyenre szokták mondani, hogy a kutyát sem verik ki a házból. Viharos szél hordja a havat. Aludni sem tud tőle az ember. Éjfél tájban csengetnek, azonnal indulok ajtót nyitni. Kinél és milyen nagy baj lehet? Mari áll előttem, a cigányasszony. Esdeklően kér, hogy azonnal menjek, mert meghal a Jóska. A férjéről van szó. Valóban rémült az asszony arca. Azt mondja, hogy ura nincs is ma­gánál. Ijedtemben én is gondolkodás nélkül magamra kapom ruhá­mat. Nagy kabátomat is. Zsebre teszem az autókulcsot. Miközben zárom az ajtót, villan agyamba, hogy miért nem orvosért telefonált Mari? Alig 50 m a segélykérő telefon. Szaladok oda. Az ügyelet azonnal jelentkezik. Gyorsan mondom, miről van szó. A női hang hallhatóan adja tovább valakinek. Dühös férfi ordítja, nem is kell a hölgynek megismételnie: „Be ne hozza nekem azt a szimuláns gazembert, úgy­se fogadom, már ma este voltam kint nála.” Elhűlök. Mondom Marinak az orvos üzenetét. Szemrehányóan kérdem tőle, miért teszik ezt velem? Csendesen, köszönés nélkül otthagy.

Next

/
Thumbnails
Contents