Sárospataki Füzetek 6. (2002)
2002 / 2. szám - MÚLTUNK - Berényi József: Száz szilánk
l Sárospataki Füzetek 2002/2 J3Q Ferike elkezdte olvasni az Ószövetséget, eddig csak az Újat falta. Az előző napon, mikor benézett fia szobájába, tüzesnek látta arcát. Akkor is a Biblia volt a kezében. Kiderült, hogy Lót leányainak bűnét olvasta. Erre a történetre tette magából kikelve a súlyos megállapítást. Azt elismerte, hogy ő nem ismeri a Szentírást. Igyekeztem világossá tenni, hogy sem nem őrültségről, sem nem szélhámosságról van szó. Isten úgy íratta le az életet: amilyen! Szépítés nélkül. Ezt az életet váltotta meg, szabadította meg a bűntől Jézus Krisztus által. A fia ebben a hitben halt meg 16 évesen, békességben! 21. Révész püspök ferencjóskája Révész püspök úr készül elköltözni Debrecenből. Az Egyezmény megkötését még megvárta. Tudta, szükség van az ő bölcsességére, vaslogikájára, hiszen a másik fél halálos ítéletnek szánta az egyház számára. A püspök saját vallomása szerint a végrehajtásban már nem akar részt venni. Úgyis csak mi fogjuk megtartani, még ezt a rendkívül szűk körű lehetőséget is, az állam nem, - mondotta nekem is egyszer. Váratlanul hivat a lakására. Csodálatos melegséggel fogad, és már mondja is a házvezetőnőnek, aki ajtót nyitott: „Hozza csak kedves!” Engem alaposan körbeszemlél. Többször is megállapítja, érezhetően örömmel: „Jó lesz, biztosan jó lesz!” Nem tudom, miről van szó. Furcsa érzések kavarognak bennem. Meg kell vallanom, még az a gondolat is szívembe hasított, hogy az az irtózatos teher, amelyet hordoz, nem járt-e végzetes következménnyel. Az asszony hamar megjelenik. Kezében egy gyönyörű fekete férfiöltöny: püspök úr ferencjóskája. Ö még egyszer megismétli, megnyugodva: „Igen, biztosan jó lesz.” A meghatottságtól könnyek jelennek meg szememben, mikor mondja: „Édes fiam! Ezt neked ajándékozom, mint legkedvesebb debreceni szolgatársamnak.” 22. Köszöntő levél Regényt lehetne írni arról, hogyan lettem Mester utcai lelkipásztor. Nem akartam, és nem menekülhettem tőle. Nem akarta Debrecen
